2012. november 24., szombat

Van egyszer ugye Hans Zimmer zsenije, az ő Time című szerzeménye az Inception című film ikonikus darabja lett, és nem is csoda, bámulatosan szép és szívbemarkoló szimfonikus hangzást ért el benne. Bachtól merített ihletet, mert mind mondta, az ő zenéje vegyíti a a matematika játékosságát a zene játékosságával. Zimmer, szokásához híven megkomponált és tökéletesen hangszerelt egy epikus komolyzenei művet, egy sok tételes szimfóniát.

Aztán van az, hogy a kolikban hetek óta attól vannak elájulva hogy a Time Remix mekkora jó. A Time Remix.
A békák olyanok, hogy hiába van nagy szemük, nem érzékelik vele az egész világot, csak a mozgó objektumokat. Az álló objektumokat egészen egyszerűen abszolút ignorálják, az ő számukra nem is létezik semmi más, csak mozgó dolgok.
Egy kollégistát sem ismerek, aki remixeken meg technón kívül mást is meg tud hallgatni.

4 komment:

audrey írta...

Bandi, az álom matek tanár, aki fizikát tanít nekünk, azt mondta, h akik jók matekból, azoknak a zenélés is sokkal könnyebben megy, meg úgy alapból is tehetségesebbek azok az emberek. mondtam, h tudom már, miért vagyok olyan zigóta az ilyenekhez.:D

ez most a matematika játékosságáról jutott eszembe.

audrey írta...

*matektanár
-azok az emberek

1 óra van!!4!!44négy xD

Koppany írta...

Most hogy így mondod, ebben tényleg lehet valami.
Azonban sok évnyi zenélés és matekozás után hozzá kell tennem, hogy szerintem ez fordítva is működik: aki zenéből fejleszti magát, annak a matek is könnyebben fog menni :P

Bari írta...

Ismerek olyan tehetséges zenészt, aki csak töriből penge, szóval ez annyira mégsem törvényszerű :)