Rendkívül tanulságos IM-beszélgetés egy velem egykorú sráccal, legyen a neve Tomi. A szövegből asszem minden kiderül, aminek ki kell. És tényleg nem szívatásból, az élet produkálta. Komolyan.

Tomi: hi
Én: hali
Tomi: mizu
mien a nyár?
Én: milyen lenne
dolgozom :D
főmunkaidőben
Tomi: hol, mit...
Én: nyári termelési gyakorlat
nálatok nincs ilyen?
egyébként a nanotechnológiai kutatólaborban
Tomi: nincs nyári munka.... pláne BTK-n
és jo?
Én: pff :D
és nem unatkoztok ennyi szabadidővel? :D
Tomi: hát most jöttünk nyaralásbol, de én is szeretnék vmit már melozni
esetleg ott nincs vmi ajánlat?
Én: nemtom, nálunk most létszámstop van
meg nem hiszem, hogy kutatólaborban tudnál dolgozni :)
Tomi: bármilyen irodai vagy takaritos vagy bármilyen melo jo lenne, mer ezek a diákmunkák is beteltek

//--> innentől meg már csak az én monológom jön:

Na de amúgy a bölcsészeket nem szidom, hiszen nélkülük most nem lenne két nyelvvizsgám ugyanabból a nyelvből ugyanazon a szinten, ugyanott, különböző néven :-)
Sőt, én azt mondom, legyünk rájuk büszkék, hiszen alapvető elemét képezik a civilizációnknak. Ők tesznek minket emberré, és nem valami érzelmektől mentes gépezetté, aminek én bevallom, jobban örülnék, de csak azért, mert nekem már csak ilyen elborult a gondolkodásmódom, és nem feltétlenül egyezik másokéval. De ők adják azt a pluszt, ami az elektromosságra épülő technológiánkon kívül meg tudna minket különböztetni egy idegen intelligens fajtól, ha úgy adódna. Nélkülük nem tudnánk olvasni, nem ismernénk a történelmet, és nem lenne globalizáció, mert nem tudnánk idegen nyelveken beszélni, nem lenne tudományos könyv, amit olvasnék esténként. Az egyetlen bajom csak az velük, hogy jelenleg többen vannak, mint amennyit az aktuális társadalom eltartani képes. Bízom benne, hogy ez a helyzet megváltozik, mire az iparba kerülök. Addig is mi, műszaki, reál emberek, dolgozzunk keményebben, hogy több munkanélküli bölcsészt tarthassunk el! Egy napon, az első Mars-kolonizációs hajók személyzetének válogatásakor még szükség lehet rájuk!