A PC-játék iparának fejlődését nagyon jól szemléteti a Deus Ex sztorija. Adva van egy Half Life kaliberű név, siker pénz csillogás, és a sequel két random pontja között eltelt 11 év alatt megtekinthetjük a változást: a játékmenet ugyanaz, az augmentek ugyanazok, az inventory ugyanaz, a zene kicsit hangulatosabb lett, a látvány pedig nagyon hangulatosabb lett. Amikor elterveztem hogy erről fogok blogolni, akkor éppen nyílpuskát céloztam egy rosszfiú fejére, lelőttem, riadót fújtak, nem találtak meg, mindenki visszatért a posztjára, és megnyugodott az élet, nyugodtan beszélgetve őrjáratoztak tovább. Kerülgetve a hullát egy böszöm nyíllal a fejében. Az AI sem változott semmit. De nem baj, mert így is az átlagnál nehezebb a gáma (pedig easyn tolom), nem szeretem a lopakodós részeket, de a fedezékből lövöldözés az tetszik. Nincs kedvem a hackeléssel és osonással tökörészni, berontok a főbejáraton ágyúval a kezemben oszt szevasz. A kritikákban azt írták, hogy a bossok azok idegőrlőek. Jó, mondjuk lehet nem easyn próbálták, de én legkésőbb harmadjára lenyomtam mindet, fedezékből ólmot a pofájába és annyi. Esetleg bevetni a tájfunt. Ezer rongyos forintért egyáltalán nem bántam meg ezt az egészet. A története érdekes. Hiszek déziré dübnében.