2014. március 9., vasárnap

Nem értek egyet ezzel a kritikával.
- Először is kezdjük ott, hogy amivel a főhős a sziklákon ugrálgat, az nem korbács, hanem ostor. Learn the difference.
- A szerző fájlalja, hogy az első 15-20 perc azzal telik, hogy megpróbálunk fegyvert lopkodni, és bele töltényt. Szerintem kifejezetten hangulatos és kreatív úgy kezdeni western FPS-t, hogy nincs egyből maxon az inventoryd és mindkét kezedben hatlövetű tele tárral, hanem keményen meg kell dolgoznod minden egyes töltényért, és utána örülsz neki ha van és nem pazarlod. Ez a játék az életre tanít.
- "ráadásul sok a visszamászkálós feladat". Én igazából egyre sem emlékszem. A pálya nem egy cső volt aminek az egyik végén bemegyek a másikon meg ki (mint a legtöbb FPS-nél), hanem szintén kreatív módon különböző, jól megindokolt okok miatt kellett 1-1 helyre visszatérni. Nekem tetszett. Ahogy az is, hogy amikor tényleg unalmas lett volna visszafelé menni ugyanott, lehetett a rövidebb utat választani (a sastollas résznél pl., egyszerűen beleugrani a szirtről a vízbe visszamászás helyett).
- Az nekem sem tetszik, hogy ha elcseszem a lopakodást és észrevesznek, akkor game over. Ez olcsó és frusztráló megoldás, jobb helyeken ilyenkor lehetőség adódik korrigálni és menni tovább.
- "A legidegesítőbb megoldás, hogy ha valami speckó akcióra van lehetőség, minden alkalommal megjelenik fekete ablakban a hozzá tartozó instrukció, emiatt néha percenként leáll a játék, hogy figyelmeztessen arra, amit már úgyis tudsz" Én speciel nem tudtam, lehet hogy noob vagyok, de én hálát adtam ezért, sok segítséget kaptam így.
- A lopakodós részek nem frusztrálóak, ha az ember rájön arra, hogy a rosszfiúkat le is lehet nyilazni lesből.