Pénteken igazából évfordulót ünnepeltünk asszonypajtással, és az az igazság, hogy azért blogolok mostanában keveset és azt is tőmondatokban, mert időm nagy részét vele töltöm, és olyankor nincs ingerenciám a blogolásra. Az a mi közös időnk. A hétvégéket (csütörtöktől kezdve) gyakorlatilag nonstop műszakban együtt töltjük, együtt eszünk, együtt alszunk, együtt megyünk bevásárolni, együtt tévézünk, és a Rayman Originssal is koop játszunk, mert úgy a legnagyobb fun az egész. Én vagyok a Raymannel, ő meg azzal a kis zöld babfejű izével, akiket a Hoodlum Havocban meg kellett menteni régebben. Bár az az epizód egy kicsit sötétebb volt és kicsit epikusabb hangvételű, az Origins pedig inkább vidámabb és viccesebb, két külön kategória a kettő, az viszont nekem új volt, hogy az Origins tkp. az eredeti Rayman sztoriját követi végig nagyjából. Kétezer magyar forint volt, és a játék teljesen magyar nyelvű, kár lett volna otthagyni.

Írok majd nemsokára egy listát azokból az eredeti digitális szórakoztatóipari termékekről, amiket az utóbbi időben megszereztem, meg amiket még meg fogok a közeljövőben. Most hogy van közepesen modernnek mondható gépem is, végre kipróbálhatok olyan játékokat, amelyekről eddig csak álmodoztam, a Rayman is ilyen volt.

Meg csináltam Unkle pléjlisztet is, amit mindenkinek kötelező meghallgatni. Dzsó linkelt nekem ankült, és akkor vettem észre, hogy nincs is belőle még pléjliszt. Úgyhogy most már van.