két probléma

Miért nem tudják a vizespalackokat laposra, de szélesre csinálni, így az űrtartalma megmaradna és még a táskába is beférne, kevesebb helyet foglalna, és nem lenne útban a táskában, mert lapos lenne. Mondjuk könyv alakú. Igaz, mivel nem gömbölyű a felülete, több alapanyagot igényel az előállítása, de én akkor is megvenném, ha drágább.

És miért csak én veszem észre, hogy a tanulmányi lapon szereplő AJPJT04K01N nem azonos a Neptunban szereplő AJPJT04KO1N-el, mert utóbbiban a második nulla nem nulla, hanem egy o-betű, és az egyáltalán nem mindegy, mert az két különböző karakter, és hogy lehet így tanulmányokat szervezni, ha az egyetem nem egyezteti a dolgait a Neptunnal? Én kirúgnám az állásából, aki félrenéz/gépel egy ilyen kódot.
Az ilyenek miatt törnek ki a háborúk is, és ha mondjuk valakinek a számlaszámát gépelnék így félre, akkor az illető akár éhen is halhat. Ez senkinek nem jut eszébe? Senki nem törődik a másikkal? Ennyire nullának nézzük a másik embert, hogy tőlünk akár meg is dögölhet? És rám nem gondolnak, egy szerencsétlen elsősre, akinek most emiatt álmatlan éjszakája lesz, mert nem tudja, kinek higgyen? Hát milyen világ az ilyen?

jegyzetek az index margójára

A találó címmel azt akartam jelezni, hogy most egy rövid megemlékezés következik, hogy mindent elintéztem-e, ami a hétfői kezdéshez kell majd.
Hát lássuk: A tantárgyakat felvettem, sikerült elcsípnem az utolsó helyet a politológiára, így egyrészt a filozofikus problémám* megoldódott, másrészről így csütörtökön háromkor végzek majd, ami k_rvajó. Az órarendemről annyit, hogy az egyetemi honlapon lévőt nem nagyon lehet bármiféleképpen összeegyeztetni a Neptunon lévővel, ezért ilyen tippelős alapon megy a dolog: vagy kedden lesz órám, vagy csütörtökön. A terembeosztásról pedig még tippelni sem érdemes.
Hétfőn fogok a legtovább aludni, szerdán lesz zsinórban a legtöbb lyukasom, viszont ezen a két napon fogok a legtovább, este hétig sínylődni a padban.
Engem amúgy az izgat a legjobban, hogy ha már a középiskolában alig bírtam kivárni a 7. órát, aminek negyed 3-kor volt vége, hogy fogom tudni túlélni azt a 10-11 órát este hétig. Az ilyenhez, az egész-nap-az-iskolában-üléshez nemigazán vagyok hozzászokva. Ha tényleg így van, akkor gyakorlatilag ott helyben, órán kell megtanulnom mindent, mert itthon nem lesz rá idő.
Amiatt is aggódom még, hogy hogy fogom megtalálni a termeket, laborokat és előadókat.
Tegnap, a rekordidejűre nyúlt évnyitó alatt** megismerkedtem egy csoporttársammal, aki ugyan nem volt gólyatáborban, de pesti srác, rendesnek tűnik, vele fogom kezdeni a szociális hálóm kiépítését.
És a mai teendő meg az, hogy meg kéne írni a HÖK-pályázatot, mert állítólag azzal nagyon de nagyon sok pénztet lehet kaszálni, és én meg köztudottan profitorientált személy vagyok.
Az első négy napot mindenesetre túl kéne valahogy élni, mert utána már csak ismétlődni fognak.
Mellesleg akit érdekel, innen letöltheti az órarendemet***.

* filozofikus, érted, hehe... nem is olyan vicces
** 8-tól fél 2-ig
*** biztos sokmindenkit érdekel

börtön + blogok+ postumus beiratkozás

Draskovics pénzt adott a büntetés-végrehajtásnak, és azt mondta, hogy emberi körülményeket szeretne teremteni a börtönökben.
Akkor végülis mire is való egy börtön?

Más téma: az egyik régi évfolyamtársam (osztálytársam?) blogja mostanában túl giccses. Nem a kinézete, hanem amiket ír. Legalábbis én annak tartom. De nem mondom meg, hogy kié. Na most jól feladtam a leckét nektek.

És mivel ma már késő van, és elvileg ma lesz vége a tantárgyfelvételnek, gyakorlatilag meg vasárnap este, kénytelen voltam felvenni valamit. Legfeljebb évközben majd leadom, ha lehet. Szóval ami nem ütközik semmivel, az a politológia, ami este 7-ig tartana, de mostanra már betelt. A másik, az Archeometallurgia, bár gőzöm sincs, hogy vajh' mi a fene lehet, de az is betelt, úgyhogy marad a filozófia. Ami persze ütközik mind a kettő jogi alapismeretekkel. Úgyhogy az lesz, hogy a három filóból az első kettőre nem fogok bejárni. Aztán majd nemtom mi lesz vele. Tanulni sem fogom.
Megbuktatnak.
Kivágnak az egyetemről.
Félresiklik az életem, alkoholista leszek, drogos nem, mert nem lesz rá pénzem, és csövesként fogok tengődni a Bükkáruháznál, és ha egy régi osztálytársam majd felismer a méregdrága napszemüvege mögül, amint épp fényképet megy csináltatni a kedves feleségével a közös kislányukról, mert akkor lesz elsős a drága, akkor majd úgy csinálok, mintha nem ismerném fel, és elrohanok.
És utánamnéz, majd vállat von, és elmegy a boldog családjával, és akkor a Bükkáruház mögötti árufeltöltő kapu tövében sírva fakadok.
Nemtudom, mi lesz így.
Fontos az a két pont?
És miért mindig a rohadt filófal szívunk rá?

Sikerült jelentkeznem az ábrázológeometriára :D
Lehet, hogy a nagyok tényleg elmentek fémet önteni, és öntőformának a kezüket használják*.
Elcsíptem, épp volt vagy 3 hely szabadon.
Pedig napok óta telítve volt.
És nem kell csinálni semmit, csak rajzolgatni 2 kreditpontért.
Megéri 3 percenként nézegetni a neptunt.
Ennek most olyan alakja lett, mint egy szabadversnek.

* ld. előző bejegyzés

ma voltam beiratkozni

Fura dolog az egyetemrejárás. Ott van például az a papír, amin táblázatba szedve tantárgyak vannak, és kódjaik, és kreditpontok, és csak itthon nézegetve jöttem rá, hogy a rácsozat mennyire hasonlít arra, mint ami a Leckekönyvben van. Lehet, hogy ez alapján kellett volna kitölteni a Leckekönyvet, amit végül üresen adtam be, mer' hát honnan a fenéből tudjam még, hogy milyen tantárgyakat fogok felvenni, amiket azóta persze már felvettem.
Amúgy meg az ábrázológeometriát megint lenyúlták a nagyok, hogy mennének fémet önteni és öntőformának a puszta kezüket használnák.

De komolyan nem tudom, miért szidják annyira a Neptunt. Nem könnyű kezelni, de legalább minden egy helyen van. És nekem nem is fagyott le eddig. Jó jó, hibaüzeneteket ad folyton, de hát melyik Windowsos szerver nem?
És nekünk elárulták, hogy a kapacitása mindössze hatvan fő, úgyhogy örüljünk, ha egyáltalán sikerül belépni.

Aztán ott van még maga a kreditrendszer. Unom már, hogy mindig én veszem észre mindennek a hiányosságait, és az is szép, hogy minden tárgy mellé oda van írva, hogy hány pontot ér, csak éppen azt nem tudja senki megmondani nekem végre, hogy hány darab kredit kell egy rohadt félévhez. Mert azért nem mindegy. Nem mindegy, hogy egyszerre kell matekon és iparjogvédelmen lennem kedd reggel. Tehát vagy megtanulom klónozni magam, vagy rögtön két kredittel kevesebbem van. Már így is csak 26-nál tartok. Mert az iparjogvédelmen kívül mást nem lehet felvenni már. És azért ne félév végén derüljön már ki, hogy mi van. Meg az se lenne jó, ha fel vennék egy tárgyat, hogy meglegyen a kreditem, és félévkor derülne ki, hogy négy hónapig a semmiért jártam Etikára.

Aztán itt a következő: az idegennyelv mér' 0 azaz 0 pontot ér? Ezért kellett megcsinálnom azt a rohadt nyelvvizsgát? Hogy aztán csak annyi hasznom legyen belőle, hogy nem kell bemennem?
Mert hogy a tesi is 0, az oké, végül is pénteken van, heti egy sport jól jön. Ha én lennék az oktatási miniszter, letörölném a 0 kredites tárgyakat, mert azokra senki sem megy, mer' minek.

És végül: Holnap az ünnepélyes évnyitón a polgármester ünnepélyesen polgárává fogad annak a városnak, aminek amúgy már több, mint 18 éve ünnepélyesen a polgára vagyok. Mindegy, erre csak ő képes. És Hiller bácsi is itt lesz, ünnepélyes beszédet fog mondani. Illetve majd csak próbál mondani. Igen, Az a Hiller. Jó lesz. Csak nehogy ünnepélyesen elröhögjem magam a nagy néma csend közben.

És valaki segítsen, nem tudom, mit kezdjek az ütköző órákkal. Át lehet őket pakolni? Mi olyankor a teendő, ha nem tudok úgy szabadon választottat felvenni, hogy ne ütközzön valami kötelezővel? Valaki tapasztalt egyetemista légyszi segítsen!

egy kis reklám

Megújult a fotóblogom, illene megnézni.

Azér' jók vagytok már. Senkivel nem történik semmi, Komlóstetőn kívül megállt az élet, a levegőrészecskék merev mozdulatlanságba dermedtek, az örök időkre leragadt Napból áramló napfény pedig lágyan megtörik az éppen leeső de félúton megállt vízcseppben, illetve rosszul mondom, mert fény sincs, a fotonok édes álmukat alusszák éjfekete párnájukon, miközben a Teremtő a mozdulatlan naprendszert szemlélve gyorsan odakiállt Atlasznak: "Tartsad hé, a többi bolygót is, mer' leesnek!" majd sóhajtva megjegyzi: "Nem lesz ez így jó..."
És bizony nem jó. Mert ha megállnak a bolygók, instabillá válik a pályájuk, és az örök fiatalság ugyan megvalósul, de egy belső szemlélő mindebből semmit sem vesz észre, a suli udvarán Petike most már örökké Szilvit fogja bámulni, és agyvelejében mostantól csak egy gondolat fog újra és újra visszatérni "Meg kéne húznom a copfját."

Bezzeg én, aki akkor is ontja magából a szókapcsolatokat, mikor nincs érdemes gondolatfoszlány elmémben, képes voltam bekezdéseken keresztül ömlengeni, pedig csak annyit akartam leírni, hogy megjöttek a matricák, és kicsit bénábbak, mint vártam, és kisebbek is, feleakkorák, de úgy tűnik, hogy szupertartósak, mert valami hiperszuper UV-laminált réteg van rajtuk, és nem is tudom, mit fogok kezdeni kilenccel. Mondjuk ha már ilyen drágák voltak, legyenek is jók. De a Lézerponttól ennyi telik.
Na. Én írtam ma bejegyzést. Pedig nem is történt semmi. Asszem ez példaértékű lehet.

Még dél se múlt el, de már sok minden történt. Először is, éppen indultam a városba, és hallom, hogy visszajött az a nagy traktor, ami múlt pénteken irtotta itt az erdőt a házunk előtt, és most nem átallott folytatni a munkáját. Elhatároztam, hogy odamegyek megkérdezni, miért tarolja le a hegyoldalt. Úgy akartam, hogy a tőlem telhető legudvariasabban meg fogom kérdezni, hogy parlagfűirtás van-e, vagy építeni akarnak, vagy mi a fenét. Ehelyett az volt, hogy véletlenül a legagresszívabb hangnememet vettem elő, és ráadásul még vigyorogtam is hozzá. A csávó meg annyira megijedt, hogy alig bírta kinyögni, hogy "pa-pa... parlagfű... az erdészettől..."
Úgyhogy mielőtt bármit is kezdenék a részecskefizikai kutatásaimmal, legelőször is a nonverbális kommunikációt kéne megtanulnom.

A második benyomás, ami ma engem ért, hogy sorakozni kellett a bérletpénztárnál a főtéren, de ez nem is gond, mert hol nem kell manapság sorakozni. Hó elseje van, meg minden. Tíz perc, annyit meg kibírok. De vannak az öreg nénik, és ők nem bírnak ki. Hát én nem értem ezeket a néniket, még ők panaszkodnak, hogy milyen gyors lett a világ, bezzeg amikor ők kislányok voltak, blabla, most meg nem bírnak tíz percet várni a sorban, hogy "miért nem nyit ki a többi pénztár, nem látják, hogy sokan vagyunk", meg "hát ez nem igaz, még ilyet".
Attól, hogy valaki öreg, még nem kell elvárni, hogy az legyen, amit akarunk, akkor amikor akarunk és úgy, ahogy akarjuk. Ha valaki öreg, akkor csak annyi, hogy öreg. Az öregek meg várjanak tíz percet, úgysincs más dolguk. Komolyan mondom, rosszabbak, mnit a gyerekek. Ha én bírok várni, ők is bírjanak.

Meg ma meg is lett rendelve a kohászmatricám, kilenc darab 6120-ért, mert így éri meg a legjobban. Holnap délre kész is lesz. Tök kedvesek voltak velem odabent. Legalábbis az volt a benyomásom.
Olyan az életem, mint egy impresszionista festmény.