ordas szopás

Kíváncsi vagyok, hogy ti mit várnátok, ha rá kell tenyerelni a nagy piros vészleállító gombra. Arra, ami nagyjából minden közepesen veszélyes berendezés burkolatából kiáll, köré van írva lóbaszó rikító betűkkel, hogy EMERGENCY, és nagyon kényelmesnek néz ki, mint amit akár egy tőből csonkolt, lángoló kézzel is be lehet nyomni, ha éppen úgy adódik. Szinte kívánja, hogy valaki megnyomja, de persze az ember a józan eszével tudja, hogy nem szabad, mert az arra az esetre van, ha már nem számít a berendezés és a környezet biztonsága, csak az emberélet, amit menteni kell.

Én azt várnám, hogy ha rátenyerelek arra a gombra, akkor abban a szent pillanatban elmegy az áram, és leáll minden a gecibe úgy, ahogy éppen van. Minimum.

De lehet, hogy csak nekem túlzóak az elvárásaim, merthogy ugyan sokminden történt amikor a múlt héten rátenyereltem a vasgyárban az ipari olvasztókemence mellett a piros gombra, de leállás az éppen pont nem.

Ja, nem, lófasz se történt. Kikapcsolt két gázszenzor képernyője, egy kijelzőn meg lenullázódott egy számláló. Ennyi történt.

Akárki akármit mond, én ott és akkor közvetlen életveszélyben éreztem magam. Egy üzemcsarnoknyi volfram monstrum mellett, amin 1600 amper áram folyik át, és aminek a vákuumrendszerét nem lehet leállítani, mert nem reagál semmire.

Ha additív infóként megemlítem, hogy a vészvíz addig a napig el volt zárva a csarnokban, és hogy a mai napig sincs tűzoltó készülék sem azon a helyen, akkor tökéletes képet lehet arról alkotni, hogy mennyit érek én a cégemnek.

Pontosan ennyit. Pénzbüntetést akarnak kiszabni a múlkori eset miatt, ami ugyanezzel a berendezéssel történt fél éve. Akkor a kemence szoftverhiba miatt leolvasztotta saját magát.  A tervezett hőmérséklet helyett 2100 fokra fűtötte magát, és emberéletben akkor nem esett kár, de berendezésben annál nagyobb, ezért jelképes összegű büntetésre lehet számítani a cégvezetés részéről, meg fegyelmire, azt mondják.

A gazdasági igazgató képes volt egy sütőhoz hasonlítani a helyzetet a meetingen, aminek nem olvastuk el az útmutatóját, így nem tudjuk, hogyan kell feltekerni 200 fokra.

Undorító az ilyen mértékű hozzá nem értés és az inkompetencia, így szerintem érthető, ha nem szívesen blogolok erről az egészről. Meg másról sem.

Őszintén nem tudom, miért vagyok még ennél a cégnél.

A felmondásom be van készítve a meghajtóra, hogy már csak nyomtatni kelljen az aláírásomhoz.

Nem telik el úgy nap, hogy ne nézném meg, hogy tényleg ott van-e, fölé viszem a kurzort, eljátszok a gondolattal, aztán bezárom.

Van már az a fajta utálat, ami már a bajtársiasságot is és a cégnél szerzett barátságokat is felülírja, és csak arra tudok gondolni, hogy ez az egész annyira abszurd, ez egy elborult hülye vígjáték, amiben semmi nem úgy történik, ahogy az ember józan ésszel várná, és én meg mi a faszt keresek még itt, ennek az egész baromságnak a közepén.

Van az a fajta utálat, amikor már azt is leszarom, hogy néhány hónapig munkanélküli csöves leszek, mert még az is jobb, mint itt dolgozni. Az következik most.