Azt hiszem, egy szóval sem kell bemutatnom senkinek a mai választást és tétjét. A választásét, amire nem is négy évet, hanem harminchatot vártunk. Megtehetném, hogy Szatyor Fing köztársasági elnökünk módjára emlékezek meg róla, de akkor abszolút nem születne meg ez a poszt sem, úgyhogy inkább úgy fogok most tenni, mint Trump, és gyerekesen túlzó, de mégis semmitmondó jelzőket fogok használni, mint amikor olyan dolgokról kell beszélnie, amikről amúgy halovány lövése sincsen. Tehát mint amikor úgy általában kinyitja a száját.
Szóval eléggé rápistultam Minden Idők Választására, A Választásra, a legcsodálatosabb és legnagyszerűbb választásra, ami olyan nagyszerű, hogy olyan talán sose volt még a választások kezdete óta, mert tudtam, hogy nekem reggel bizony kemény műszak kezdődik, és egyszemélyben kell elvégeznem azt a feladatot, amelyet egyetlen függő- vagy független hírportál sem mer vagy nem tud bevállalni, a feladatot, amelyre máshol csak komplett államoknak van kapacitása, és össze kell gyűjtenem, válogatnom, és szemléznem a Rendkívüli Esesményeket. Én leszek most az az újságíró, akit nem érdemeltek meg, de akire szükségetek van.
Vagy lehetek továbbra is Trump, akire abszolút nincs szükségetek, de megérdemlitek.
Mindenesetre kormányunk évtizedes kitartó aknamunkájának következtében a közélet mostanra annyira végletes lett, hogy nagyon nagyon nagyon végletes lett, így biztos vagyok benne, hogy azt is jegyzökönybe veszik, ha berepül egy légy a választókörzetbe, mert később még bebizonyosodhat róla, hogy vagy ukrán kémdrón, vagy a fidesz csalási kísérlete, vagy Klárát akarta megint megtámadni és el akart venni tőle további szavazókat.
Egyből előre is ugranék a narratívában, mert bármi is volt a várakozás, valakinek érezhetően csak nagyon lassan indult be a mai nap. Hősünk annyira nem izgulta túl az évszázad szavazását, hogy még délután négykor se lehetett felébreszteni.
De kezdjük inkább az elején. Reggel nem is kellett sokat várni, a napot egy clumsy szigetszentmiklósi SZSZB-tag nyitotta meg, pontosabban rúgta be, pontosabban fejelte meg:
De az már most látszik, hogy a mai nap eseményeiből egyszer még valami híres rendező egy romantikus komédiát fog forgatni.
Ami azt illeti, ez eléggé új volt most a korábbi választásokhoz képest. Mármint az a jelenség, hogy névegyezőség, vagy valami egyéb apróság miatt eltévesztik a választók a aláírásuk helyét. Vagy azért van ez, mert ezúttal olyan sokan mennek szavazni, hogy ilyen helyzet kialakulhat, vagypedig azért, mert az utóbbi években szűkült a névválaszték, és mindenkinek ugyanaz lett a neve. Reméljük, hogy az előbbi reálisabban hangzik.
Ennek az utóbbinak legalább volt normális kifogása.
Legyünk túl először a kötelező körökön. Borítékolható volt, hogy idén is bedobja valaki a személyes iratai az urnába. Ilyen jómadár minden választási évben berepül a fülkébe.
A párthoz kötődő toll sem újdonság, korábban már előfordult. Kerepes csak az egyik példa, de jópár helyen előfordult azért.
Érezhetően kiéleződtek mindenkinek az idegei, most már nem csak a párt-tollak, de az idegen tollak is nagyon gyanúsak lettek. Jönnek, és elveszik a magyar tollak munkáját.
A tollak kapcsán ugyan nem tört ki balhé, de a levegőben érzékelhető feszültség néhol bizony kisült.
Rakacán például vandákoldó huligánok voltak.
És voltak huligánkodó vandálok
Mondom én, hogy ez minden idők választása, még a franciák is ide jönnek nézni.
Új jelenség a cyberpunk huligán, akinek átlát az okostelefonja a függönyön.
Mondjuk a fickó érvrendszere ott hibádzik, hogy az előzőek alapján a sajtónak sem engedik a filmezést. Csodálom az SZSZB türelmét, én szájbavertem volna, de hát nem vagyok SZSZB tag.
Na jó, nem vertem volna, hang vagyok.
Viszonlyag új, de azért előrelátható esemény volt, hogy megmutatták valakinek, hova érdemes húzni az ikszet.
A választói réteg szemmel láthatóan halad a korral, valaki mobillal befotózott iratokkal próbálkozott.
Nem tudom bizonyítani, hogy a következő illetőnek megvették a szavazatát, de szerintem gyanús.
A végére hagytam a bombát, ami bármilyen bagatellnek is hangzik, mégis szintén relatíve új jelenség. Mármint a szó szerinti bombát, ugyanis szülővárosomban bombariadó volt.
A képviselőre, akire a lőtéri kutya sem volt kíváncsi.
Végül be kell vallanom, hogy az egyik erős várakozásom abszolút nem jött be, mert senkire sem dőlt rá idén a fülke. Lehet, hogy mindenki nagyon óvatos volt, de az is lehet, hogy idén nem papundekliből készültek.
És akkor most lapzártát tartok, de nagyon indokolt esetben majd frissítem a posztot. Na menjünk, nézzünk eredményváró műsorokat. Még van idő behűteni a pezsgőt, bármilyen eshetőségre.
