Néha, reggeli órákban miskolci webkamerák animált felvételeit szoktam nézni az időképen. Megnézem, milyen odahaza az idő, mennyire nyúlnak az árnyékok, és olyankor elszorul a szívem, és nosztalgiázok. Arra gondolok, milyen jó lenne most az előtt a webkamera előtt sétálgatni az utcán. Amíg nem költöztem el, addig fel se tűnt, mennyire otthon éreztem ott magam.