Itt ülök laborköpenyben.
Az asztalomnál. Itthon. Éjszaka.
Elmondom, hogyan.
Na szóval az volt ma, hogy tegnap mentem volna vizsgázni (amit besztároltam ugyebár, nem kérdés), de előtte bementem volna az öntészetre az indexemért. A múltkor otthagytam a tanárnak vizsga közben, hogy én most lépek elfele szimfonikus próbára, majd írja be a jegyem (reméltem hogy megadja a kettest. négyest adott a szemét), ő meg mondta hogy okés, aztán majd leadja az adminisztráción. Mondom ok, whateva'.
Szóval tegnap mentem volna be, kell a vizsgára a cucc, de nem volt bent a tanár, szabit vett ki vagy mi. Jól kezdődik. De az adminisztráción mondták hogy nekik nem adott senki semmit, nézzem meg a tanár irodájában. Megnéztem, kétszer is. Semmi. Nézzem meg gabikáéknél a téón, ahol már szeretnek engem nagyon. Bementem, hát édes fiam ide senki nem adott semmit, az ki van zárva. Biztos? Biztos. Tényleg biztos? Tényleg biztos. Mondom oké. Felhívom a tanárt hogy most mi a fasz van, hová tette az indexem, oké, most nem tud beszélni, külföldön van, holnap bemegy és megbeszéljük. Annyiban hagytam, most mit csináljak.
Szóval így ma is bementem. Egyből szedték is elő az adminisztráción a papírt, ami igazolja hogy ők bizony leadták gabikáéknak a téóra (ja, hogy nekem nem KL a nevem, hanem JKL? hogy miért nem ezzel kezdtem, egyből megmondták volna hogy az bizony tényleg gabikáéknál van a téón. Facepalm). Mentem hát lefelé ökölbe szorított kézzel. Berontok az ajtón. Ide az indexemmel te hazudós hülye kurva, de most azonnal, na jó, nem pont így volt, de jó lett volna. Szóval berontok az ajtón, mondom az indexemért jöttem megint, tizedikén hozta le a jucus, igazolva van abban a postanaplóban vagy mi a faszban, nehogy elkezdd lenyomni a torkomon megint a rizsaszöveget te ribanc, különben kibelezlek, na jó nem pont így, de jó lett volna. Jaa, akkor ott van a szekrényben. Kösz bazdmeg, ezt tegnap nem lehetett volna tudni?
Szóval ez volt reggel. Aztán kissé lenyugodtam hogy meglett az indexem és így már nem áll fönn annak a veszélye, hogy önhibámon kívül bármelyik pillanatban passzív félévre utasítanak (vagy rkirúgnak a picsába)*, megszereztem BP irodájából a 018-as nyersanyagát, és vittem be a laborba, hogy valamit kezdjek velük. Illetve előtte felugrottam a főnihez hogy elkérjem pendrájvon a könyvét, amit most írt, és megkért minket hogy lektoráljuk már le, és mivel én vagyok a belsős levlista admin (most büszkén kihúzom magam), én intézem el hogy mindenkihez eljusson akihez el kell. Szeretek a főninél lenni, neki mindig el lehet bizalmasan mondani a legújabb eredményeket. Jó fej. Szerintem én vagyok a kedvenc hallgatója, most hogy a Matej dezertált és átment az öntészetes tanárhoz löttyöket öntögetni. De mindenesetre én vagyok az egyetlen a csapatból, aki OTDK különdíjat hozott neki haza.
Szóval beértem a laborba, az OVH egyből a nyakamba varrta sültkrumplija eszegetése közben, hogy készítsek jelentést holnaputánra ha kell a fizetésem, és szóljak a többieknek is. Mondom ööö, oké. A szokásos, tíz-tizenöt oldalban hogy mit csináltam az elmúlt hat hónapban az OTKA-projekt keretein belül. Leginkább semmit. Gyász. Jó, OTDK különdíj, az lófasz, kit érdekel, a mikroemulzió meg amivel annyit szenvedtem egy fél évig, hobbi, dettó kit érdekel. Vicces lesz ez.
Kapcsolom be a laptopot, hogy akkor majd most jól írok mindenkinek levlistán levelet. Igen ám, de nincs net. M meg közben végzett, jön ide. Próbálom megcsinálni a netet, ez egyszerűen hülye, frissen telepített windows 7, miért nincs net? wáh. Közben a OVHval meg Petyával meg Józsival arról beszélgetünk, hogy milyen jó volt még a norton commander, meg azok a szép két megás RAMos idők, Józsi most tudta meg 20 év után, hogy a nortonban ha a jobb felső sarokba vitte volna a kurzort, azonnal bejött volna az űrutazásos képernyővédő, nem kellett volna perceket várnia rá. Az a fej, ha láttátok volna, priceless. Józsit amúgy komáljuk. Legalábbis én személy szerint. Én mindenkit komálok. Meg amikor bejött a betárcsázós net, az volt a szép világ, órákon keresztül töltögettük lefelé a jpeg képeket a netről. A net közben nem javul meg, oké, ennyi volt, ennyit fejlődött a technika az elmúlt húsz évben, hogy eddig volt net csak lassú volt, most meg lenne gyors net, csak nem találom meg, hogy kell a kurva wifit bekapcsolni a kurva winhétben. Hagyom a francba, nem fárasztom magam, M már itt van valahol, megyek inkább megkeresni. A köpenyem tök koszos, hazaviszem kimosni. Megyek ki az ajtón, ötven méter után tudatosul hogy basszameg, a pendrájvot amin a főni könyve van, bent felejtettem a laptopban. Jó, visszafordulok, pendrive ki.
Aztán a parkban megtaláltam M-met, akivel úgy döntöttünk hogy elmegyünk arra a helyre, aminek a nevét ide nem írom le, mert ott relatíve kevés ember szokott lenni, és azt akarjuk hogy ez így is maradjon. Szóval ott töltöttük a délután egy részét, szakszerűen meghatároztunk kettőkórót fát mert M biológus és ért hozzá és nekem ez iszonyúan bejön, aztánmég mást is csináltunk egymással ami nem tartozik rátok, nagyjából egyébként azt amit a szerelmesek szoktak, csak ők hozzánk képest béna amatőr lúzerek mind, aztán meg én feküdtem úgy hogy a fejem az ő ölében volt, és úgy beszélgettünk és az eget néztük hogy esni fog-e.
Aztán hazajöttem, ő útközben vett egy fagyit, itthon meg azóta nem tudom mi történt, végignéztem a BSG The Plant (hehe, ez így olyan mintha az lenne a címe hogy Plant), és megindító volt amikor SPOJLER Cavil ledöfte azt az árva kisgyereket /SPOJLER, de igazából nem nagyon vágtam ennek a filmnek a mondanivalóját, ezeket én már eddig is tudtam, de az utolsó BSG film amit még nem láttam, szóval muszáj volt. A hangulata btw adta. Mindegy. Aztán apa tovább darabolta azt a nyolc és fél köbméter fát amit most hoztak, nem tudom mi a fasznak annyi, mert hogy télen fűteni kell valamivel, jóvan, de a három évvel ezelőtti fa is itt rohad a fal mellett, mert sose fogy el, de, kell az, higgyem csak el, jóvan, de nekem kell felhasogatni meg elpakolni mind a tíz tonnát basszameg. Az emígyen felgyülemlett feszültséget aztán úgy vezettem le, hogy azzal a batár 400W-os monitorral megtámogatva egy akkorát zúztam a dobszerkón mint még soha a rohadt életben, de tényleg, valami kibaszott jót zúztam, ha itt lettetek volna ti is letettétek volna a hajatokat tőle.
Aztán feljöttem hogy gtalkon beszéljek M-mel, mindig vele beszélek, mert ő az akivel érdemes, mi ketten megértjük egymást nagyon, aztán neteztem egy kicsit, meg csináltam magamnak vacsorát laborköpenyben, meg kipucoltam a 018 tégelyeit, szépen katalogizáltam a mintákat, megettem egy fél tábla tortabevonót közben (nincs csoki itthon. NINCS CSOKI ITTHON!) most meg ezt a szart írom, nem is tudom hogy miért, csak azért hogy írjak valamit, ezt is laborköpenyben, mert tök menőnek érzem magam tőle hogyha rajtam van, meg mert bele tudom törölni a kezem. Hát ezért ülök laborköpenyben az asztalomnál éjszaka.
Itt meg kettő wtf kép.
Az elsőhöz azt fűzném hozzá, hogy mi van, már huszonegyedik századot írunk, vagy mi? Mikre nem képes már a technika, lol.
A másodikhoz inkább nem fűznék semmit. A rozsdamentes acél nagy luxus. Rozsamentes acél, kettő egész tizennégy század tömegszázaléknál kevesebb karbon, 18-20% króm, 10% nikkel, a többi vas, ezt fejből tolom, ez a munkám bébi, gyakran molibdént is tartalmaz, bizony. Vannak akik meglepődnek, mikor ezt így lazán elhadarom franciaországban a menzán egy vizeskancsó láttán az ebédnél. Aztán jönnek és a vizespalackkal tesztelnek spontán, polietilén-tereftalát, nehezebbet nem tudtok? Ezen pedig elkezdenek utána röhögni. Mindegy.
Meg ezt akartam még mutatni. Ugye ti is látjátok a szivárványt a felhő szélén?
* de
Az asztalomnál. Itthon. Éjszaka.
Elmondom, hogyan.
Na szóval az volt ma, hogy tegnap mentem volna vizsgázni (amit besztároltam ugyebár, nem kérdés), de előtte bementem volna az öntészetre az indexemért. A múltkor otthagytam a tanárnak vizsga közben, hogy én most lépek elfele szimfonikus próbára, majd írja be a jegyem (reméltem hogy megadja a kettest. négyest adott a szemét), ő meg mondta hogy okés, aztán majd leadja az adminisztráción. Mondom ok, whateva'.
Szóval tegnap mentem volna be, kell a vizsgára a cucc, de nem volt bent a tanár, szabit vett ki vagy mi. Jól kezdődik. De az adminisztráción mondták hogy nekik nem adott senki semmit, nézzem meg a tanár irodájában. Megnéztem, kétszer is. Semmi. Nézzem meg gabikáéknél a téón, ahol már szeretnek engem nagyon. Bementem, hát édes fiam ide senki nem adott semmit, az ki van zárva. Biztos? Biztos. Tényleg biztos? Tényleg biztos. Mondom oké. Felhívom a tanárt hogy most mi a fasz van, hová tette az indexem, oké, most nem tud beszélni, külföldön van, holnap bemegy és megbeszéljük. Annyiban hagytam, most mit csináljak.
Szóval így ma is bementem. Egyből szedték is elő az adminisztráción a papírt, ami igazolja hogy ők bizony leadták gabikáéknak a téóra (ja, hogy nekem nem KL a nevem, hanem JKL? hogy miért nem ezzel kezdtem, egyből megmondták volna hogy az bizony tényleg gabikáéknál van a téón. Facepalm). Mentem hát lefelé ökölbe szorított kézzel. Berontok az ajtón. Ide az indexemmel te hazudós hülye kurva, de most azonnal, na jó, nem pont így volt, de jó lett volna. Szóval berontok az ajtón, mondom az indexemért jöttem megint, tizedikén hozta le a jucus, igazolva van abban a postanaplóban vagy mi a faszban, nehogy elkezdd lenyomni a torkomon megint a rizsaszöveget te ribanc, különben kibelezlek, na jó nem pont így, de jó lett volna. Jaa, akkor ott van a szekrényben. Kösz bazdmeg, ezt tegnap nem lehetett volna tudni?
Szóval ez volt reggel. Aztán kissé lenyugodtam hogy meglett az indexem és így már nem áll fönn annak a veszélye, hogy önhibámon kívül bármelyik pillanatban passzív félévre utasítanak (vagy rkirúgnak a picsába)*, megszereztem BP irodájából a 018-as nyersanyagát, és vittem be a laborba, hogy valamit kezdjek velük. Illetve előtte felugrottam a főnihez hogy elkérjem pendrájvon a könyvét, amit most írt, és megkért minket hogy lektoráljuk már le, és mivel én vagyok a belsős levlista admin (most büszkén kihúzom magam), én intézem el hogy mindenkihez eljusson akihez el kell. Szeretek a főninél lenni, neki mindig el lehet bizalmasan mondani a legújabb eredményeket. Jó fej. Szerintem én vagyok a kedvenc hallgatója, most hogy a Matej dezertált és átment az öntészetes tanárhoz löttyöket öntögetni. De mindenesetre én vagyok az egyetlen a csapatból, aki OTDK különdíjat hozott neki haza.
Szóval beértem a laborba, az OVH egyből a nyakamba varrta sültkrumplija eszegetése közben, hogy készítsek jelentést holnaputánra ha kell a fizetésem, és szóljak a többieknek is. Mondom ööö, oké. A szokásos, tíz-tizenöt oldalban hogy mit csináltam az elmúlt hat hónapban az OTKA-projekt keretein belül. Leginkább semmit. Gyász. Jó, OTDK különdíj, az lófasz, kit érdekel, a mikroemulzió meg amivel annyit szenvedtem egy fél évig, hobbi, dettó kit érdekel. Vicces lesz ez.
Kapcsolom be a laptopot, hogy akkor majd most jól írok mindenkinek levlistán levelet. Igen ám, de nincs net. M meg közben végzett, jön ide. Próbálom megcsinálni a netet, ez egyszerűen hülye, frissen telepített windows 7, miért nincs net? wáh. Közben a OVHval meg Petyával meg Józsival arról beszélgetünk, hogy milyen jó volt még a norton commander, meg azok a szép két megás RAMos idők, Józsi most tudta meg 20 év után, hogy a nortonban ha a jobb felső sarokba vitte volna a kurzort, azonnal bejött volna az űrutazásos képernyővédő, nem kellett volna perceket várnia rá. Az a fej, ha láttátok volna, priceless. Józsit amúgy komáljuk. Legalábbis én személy szerint. Én mindenkit komálok. Meg amikor bejött a betárcsázós net, az volt a szép világ, órákon keresztül töltögettük lefelé a jpeg képeket a netről. A net közben nem javul meg, oké, ennyi volt, ennyit fejlődött a technika az elmúlt húsz évben, hogy eddig volt net csak lassú volt, most meg lenne gyors net, csak nem találom meg, hogy kell a kurva wifit bekapcsolni a kurva winhétben. Hagyom a francba, nem fárasztom magam, M már itt van valahol, megyek inkább megkeresni. A köpenyem tök koszos, hazaviszem kimosni. Megyek ki az ajtón, ötven méter után tudatosul hogy basszameg, a pendrájvot amin a főni könyve van, bent felejtettem a laptopban. Jó, visszafordulok, pendrive ki.
Aztán a parkban megtaláltam M-met, akivel úgy döntöttünk hogy elmegyünk arra a helyre, aminek a nevét ide nem írom le, mert ott relatíve kevés ember szokott lenni, és azt akarjuk hogy ez így is maradjon. Szóval ott töltöttük a délután egy részét, szakszerűen meghatároztunk kettő
Aztán hazajöttem, ő útközben vett egy fagyit, itthon meg azóta nem tudom mi történt, végignéztem a BSG The Plant (hehe, ez így olyan mintha az lenne a címe hogy Plant), és megindító volt amikor SPOJLER Cavil ledöfte azt az árva kisgyereket /SPOJLER, de igazából nem nagyon vágtam ennek a filmnek a mondanivalóját, ezeket én már eddig is tudtam, de az utolsó BSG film amit még nem láttam, szóval muszáj volt. A hangulata btw adta. Mindegy. Aztán apa tovább darabolta azt a nyolc és fél köbméter fát amit most hoztak, nem tudom mi a fasznak annyi, mert hogy télen fűteni kell valamivel, jóvan, de a három évvel ezelőtti fa is itt rohad a fal mellett, mert sose fogy el, de, kell az, higgyem csak el, jóvan, de nekem kell felhasogatni meg elpakolni mind a tíz tonnát basszameg. Az emígyen felgyülemlett feszültséget aztán úgy vezettem le, hogy azzal a batár 400W-os monitorral megtámogatva egy akkorát zúztam a dobszerkón mint még soha a rohadt életben, de tényleg, valami kibaszott jót zúztam, ha itt lettetek volna ti is letettétek volna a hajatokat tőle.
Aztán feljöttem hogy gtalkon beszéljek M-mel, mindig vele beszélek, mert ő az akivel érdemes, mi ketten megértjük egymást nagyon, aztán neteztem egy kicsit, meg csináltam magamnak vacsorát laborköpenyben, meg kipucoltam a 018 tégelyeit, szépen katalogizáltam a mintákat, megettem egy fél tábla tortabevonót közben (nincs csoki itthon. NINCS CSOKI ITTHON!) most meg ezt a szart írom, nem is tudom hogy miért, csak azért hogy írjak valamit, ezt is laborköpenyben, mert tök menőnek érzem magam tőle hogyha rajtam van, meg mert bele tudom törölni a kezem. Hát ezért ülök laborköpenyben az asztalomnál éjszaka.
Itt meg kettő wtf kép.
Az elsőhöz azt fűzném hozzá, hogy mi van, már huszonegyedik századot írunk, vagy mi? Mikre nem képes már a technika, lol.
A másodikhoz inkább nem fűznék semmit. A rozsdamentes acél nagy luxus. Rozsamentes acél, kettő egész tizennégy század tömegszázaléknál kevesebb karbon, 18-20% króm, 10% nikkel, a többi vas, ezt fejből tolom, ez a munkám bébi, gyakran molibdént is tartalmaz, bizony. Vannak akik meglepődnek, mikor ezt így lazán elhadarom franciaországban a menzán egy vizeskancsó láttán az ebédnél. Aztán jönnek és a vizespalackkal tesztelnek spontán, polietilén-tereftalát, nehezebbet nem tudtok? Ezen pedig elkezdenek utána röhögni. Mindegy.
Meg ezt akartam még mutatni. Ugye ti is látjátok a szivárványt a felhő szélén?
* de
0 komment:
Megjegyzés küldése