Azért nem írok napok óta, mert egyrészt nincs hozzá megfelelő morálom, másrészt folyamatosan erősödik az embergyűlöletem, és az nem tesz jót. De komolyan, ennyire még nem utáltam az embereket, mint a legutóbbi pár napban. Először csak egyet-kettőt, de aztán mindenkiben észrevettem valami undorítót, egyre szélesedik a sáv, most már lassan mindenki beletartozik, nekem meg apróságok miatt is kinyílik a bicska a zsebemben. Hülye kis apróságok miatt.
Mindenkit utálok. A cigizősöket, az elvetemült kockákat, a ribancokat, a tettetett ribancokat, a nagyképű tanárokat, a kommunista tanárokat, a lelkizős lányokat, akik ilyet :3 rajzolnak facebookra, meg ilyet <3, a tucat-huszonéveseket akikből milliószám van az egyetemen, ugyanaz a fekete oldaltáska, rövid frizura, barnás vászondzseki kombó, az állandóan beteg/részeg/koszos/büdös kolisokat, azokat akiknek kecskeszakálluk van, azokat akik nem ápolják a hajukat, azokat akik egy héten egynél többször mennek ugyanabban a ruhában, a bajszos tanárokat, azokat a tanárokat akik rádmutatnak*, vagy akik felszólítanak hogy mondd el az anyagot, a buszon ülő néniket, rasztafrizurásokat, akik keménynek hiszik magukat és cangával járnak be, az elsősöket akik meg azért keménykednek mer' egyetemisták lettek, a retroszemüvegeseket, azokat akik folyton faszságokat dumálnak, a kövéreket, azokat akik gyöngybetűkkel jegyzetelnek, azokat akik vigyorognak, a felfújt izmosakat, a ribancokat (ja őket már mondtam), a gyerekeket, az időseket, meg még sok mást. Meg úgy általában mindenkit, aki vidám és elégedett a nyomorult életével.
Úgyhogy ezek után szerintem jobb lesz ha mégiscsak akkor írok, ha elmúlt az agybajom. Apropó agybaj, a tarkóm bal oldalán lévő ideg a napokban többször rándult mint az elmúlt két-három évben összesen, a szívizmom is rendetlenkedik, ez már a vég. Néha a kezem is remegni szokott.

* őket különösen utálom, legszívesebben könyökből letörném a kezüket és az orrukon keresztül tolnám fel a kisagyukig