A világgal meg az a baj, hogy mindenki túl sokat lelkizik. Vajon utál engem? Megcsalt? Átvert? Who cares! Élni kell az életet a világba, 'oszt kész. Ha tényleg átvágott a palánkon akkor beverni a képét, de ha nem, hagyni a francba. Meg kell tőle kérdezni. Mindenki hülyeségeken kezd agyalni ahelyett, hogy tisztázná a helyzetet, és inkább egy hétig emészti magát, mert nincs bátorsága szembenézni a dolgokkal.
Megmondom én mit kell, bele kell röhögni a sors képébe, és bemutatni neki. Kész. Ezért ilyen rohadt bonyolultak az emberi kapcsolatok, mert mindenki túlbonyolítja.
Amúgy jó hogy ezeket is pont én írom, ugye.

A neptun meg nem mellesleg pontosan két napja halott, így elkönyvelhetjük, hogy most már hivatalosan is eljött a világvége. Ergó ez a blog is elérte a célját, amely burkoltan bár, de a világ teljes elpusztítása volt. Köszönjük a figyelmet, viszlát. Ismét az a futásidejű hiba, mint tavaly ilyenkor.