Bálint épp most mondja, hogy Ben átment a zrínyibe, és új rendszergazdát kaptak helyette. Ide most képzeljetek vagy száz legörbülő szájú szmájlit. Éppen már majdnem kezdtem megszeretni Bent. Sosem felejtünk el, RIP. De azért legalább elmondhattad volna, hogy juthatunk el a szigetre mi is.
Most egy kis lelki jön, vagy valami hasonló, nevezzük lelkinek, ennél lelkibb úgyse nagyon leszek a közeljövőben;
arra jöttem rá ugyanis, hogy a személyiségem felépítése réteges szerkezetű, mint a hagyma a shrekben, legalul van egy kissé gonosz*, önös érdekeket néző (magyarul önző) enyhe AS-beütéssel rendelkező** alaplény, aki tulajdonképpen meghatározza, hogy mi épül rá. Ezeket a ráépülő dolgokat mindentől függetlenül layereknek neveztem el, mint a photoshopban. Szóval arra az alap gonosz aspi koptschekre épül egy olyan layer, amit nap mint nap használok itthon, a családtagjaimmal általában nem vagyok kedves, szűkszavú vagyok, elvagyok magamnak a gondolataimmal és dolgaimmal, ilyenkor tudok a saját életemre koncentrálni. Ez egy köztes layer, erre nagyon nagy szükségem van, mivel sok dolgot meg kell tárgyalnom magammal, mielőtt azt átépíteném egy másik layerbe, továbbá ez a layer központozza a alatta levő layert, és a felette levő hasított layereket amikről mindjárt szó lesz.
Szóval ami erre épül az nagyon érdekes, mert azt mutatom a külvilágnak, és általában minden környezetben máshogy szoktam viselkedni. Ez néha konfliktusokat eredményez, amikor két környezet, két különböző ismertségi kör találkozik, olyankor zavarba szoktam jönni. Az egyetemi évfolyam, idegen felnőttek, régi hermanos osztálytársak, távolibb családtagok, ilyesmi, nem jó ha keverednek. Nekem nem jó. Meg az sem szokott jó lenni, amikor ha régóta nem találkoztam valakivel, hajlandó vagyok elfelejteni hogy hogyan kellett viselkedni vele. Ez egyetlen layer, amiket szeletekre hasítottam, a szeleteket viselkedésformákkal ruháztam fel, előre csomagolt instant viselkedéssel. Ezeket nagyon könnyű alakítani, csak figyelni kell hogy a környezet hogyan reagál az egészre, és annak megfelelően változtatásokat eszközölhetek a stílusomon.
Nem akarom túlragozni, szóval rétegek vannak, közöttük néha van átfedés, de általában nem engedem, hogy valaki belásson a legfelső alá, a saját biztonságom érdekében. Ha kaján akarok lenni, azt is mondhatnám, hogy senki sem tudja, mit csinálok itthon ;)
* komolyan gonosz, ettől én is félni szoktam, de tény hogy néha rettentő gonosz gondolataim támadnak
** ez különböző környezeti és szociális tényezők hatására átmenetileg felerősödhet
Most egy kis lelki jön, vagy valami hasonló, nevezzük lelkinek, ennél lelkibb úgyse nagyon leszek a közeljövőben;
arra jöttem rá ugyanis, hogy a személyiségem felépítése réteges szerkezetű, mint a hagyma a shrekben, legalul van egy kissé gonosz*, önös érdekeket néző (magyarul önző) enyhe AS-beütéssel rendelkező** alaplény, aki tulajdonképpen meghatározza, hogy mi épül rá. Ezeket a ráépülő dolgokat mindentől függetlenül layereknek neveztem el, mint a photoshopban. Szóval arra az alap gonosz aspi koptschekre épül egy olyan layer, amit nap mint nap használok itthon, a családtagjaimmal általában nem vagyok kedves, szűkszavú vagyok, elvagyok magamnak a gondolataimmal és dolgaimmal, ilyenkor tudok a saját életemre koncentrálni. Ez egy köztes layer, erre nagyon nagy szükségem van, mivel sok dolgot meg kell tárgyalnom magammal, mielőtt azt átépíteném egy másik layerbe, továbbá ez a layer központozza a alatta levő layert, és a felette levő hasított layereket amikről mindjárt szó lesz.
Szóval ami erre épül az nagyon érdekes, mert azt mutatom a külvilágnak, és általában minden környezetben máshogy szoktam viselkedni. Ez néha konfliktusokat eredményez, amikor két környezet, két különböző ismertségi kör találkozik, olyankor zavarba szoktam jönni. Az egyetemi évfolyam, idegen felnőttek, régi hermanos osztálytársak, távolibb családtagok, ilyesmi, nem jó ha keverednek. Nekem nem jó. Meg az sem szokott jó lenni, amikor ha régóta nem találkoztam valakivel, hajlandó vagyok elfelejteni hogy hogyan kellett viselkedni vele. Ez egyetlen layer, amiket szeletekre hasítottam, a szeleteket viselkedésformákkal ruháztam fel, előre csomagolt instant viselkedéssel. Ezeket nagyon könnyű alakítani, csak figyelni kell hogy a környezet hogyan reagál az egészre, és annak megfelelően változtatásokat eszközölhetek a stílusomon.
Nem akarom túlragozni, szóval rétegek vannak, közöttük néha van átfedés, de általában nem engedem, hogy valaki belásson a legfelső alá, a saját biztonságom érdekében. Ha kaján akarok lenni, azt is mondhatnám, hogy senki sem tudja, mit csinálok itthon ;)
* komolyan gonosz, ettől én is félni szoktam, de tény hogy néha rettentő gonosz gondolataim támadnak
** ez különböző környezeti és szociális tényezők hatására átmenetileg felerősödhet
0 komment:
Megjegyzés küldése