Elneveztem öt gesztenyefát. Minden áldott nap találkozom velük amikor egyetemre megyek, látom, hogyan hullajtják termésüket és leveleiket, lévén betonba ágyazva semmi esélyük arra, hogy utódokat neveljenek, mégis büszkén tartják magukat dacolva az időjárással és az idő vasfogával. Úgy gondoltam, legalább egy nevet megérdemelnek, rajtam kívül úgyse jutna eszébe senkinek nevet adni nekik.
A megállóval közvetlenül szemben álló három fával kezdtem, jobb szélső lett Elemér (középső képen). A középsőt Álmosnak kereszteltem, a bal szélső meg Nándor lett (baloldali képen). Mivel eléggé rakoncátlanok, és egy képre nehezen lehet őket bezsúfolni, itt külön láthatóak:
Igen ám, de ekkor vettem észre, hogy a megállótól odébb is ott árválkodik még két gesztenyefa, azért mégse maradjanak le ők sem, a baloldali lett Mr. Patrik, mellette pedig Benő, a jobboldali képen ők láthatóak. Hogyha valaki tehát a képek sorrendjében nézi őket, vagy a temetőnél nyugati irányba halad, a következő sorrendben találkozhat velük: Nándi, Álmos, Elemér, Mr. Patrik, Benő.
Ezek után legközelebb aki arra jár, legyen szíves a nevükön szólítani őket, nehogy megsértődjenek. Jah, igen, Nándor azt üzeni, hogy nem bánja, ha Nándinak becézik.
2 komment:
A szüleid is így választottak nektek neveket mint te a fáknak. :)
Mégis mikor szoktál egyetemre menni? Még egyszer sem találkoztam veled a megállóban...
olyan tíz és dél között szoktam egyetemre menni, nem sietem el
Megjegyzés küldése