kényszerpihenő

Táppénzen vagyok, önhatalmúlag úgy határoztam, hogy adok magamnak egy szabadnapot. Egy egész nap, itthon, és ma nem fogok aggódni semmi miatt*. Tegnap jött egy csávó, apa személyes számítógépes szakembere, aki valamiért engem mindig egy fáraóra emlékeztet (kopasz, görbe orr és határozott szemöldök), és megcsinálta a netet, ami egészen tegnap éjfélig működött is, de ma reggelre elszállt mint a fecskék ősszel. A telefonnal együtt. De szomszédnak működik, igen, az megbízható, ha öt milliárd év múlva a Nap felperzseli a Földet, a szomszéd wifije még akkor is állni fog és sugározni.

Már tegnap reggel előre tudtam, hogy direkt itthon maradok, és előre örültem, egy csomó témát találtam, amiről ma írni fogok, de már elfelejtettem mindet. Muszáj is most itthon maradnom, mert a teljes bal fejem be van gyulladva, a füleim be vannak dugulva, valszeg nem mással, mint takonnyal, az orrommal ugyanez, valszeg az is takonnyal van tele, ráadásul a szemem is be van dagadva, valszeg a takonytól de nem merek találgatni, hogy mitől. Egész éjszaka nem kaptam rendesen levegőt, így a fájós torkomon keresztül voltam kénytelen lélegezni.
Az van, hogy már legalább harmadik, de minimum negyedik hete vagyok hol beteg, hol nem. De köhögni eddig négy hete minden nap köhögtem. Ez nem állapot. Amióta egyetem van, beteg vagyok. Lehet az lesz, hogy ott fogom hagyni a francba az egészet**.

* kivéve persze a három beadandó ábr.geom. cuccot, ami mind holnapra kell
** vagy az egyetemet vagy a betegséget vagy mindkettőt