Most valami frappánsat kéne írnom, mert hát jeles nap ám a mai, de egyre csak az Ábr.geom. beadandó jár a fejemben, aminek holnapra késznek kell lenni, de ha megkérdezem az agyamban kószáló gyenge ívkisüléseket, azt mondják, hogy az bizony nem ma fog elkészülni. És hogy valami rendhagyó is történjen már végre, nem azt fogom leírni, hogy milyen napom volt ma, hanem hogy milyen lesz.
Most levágom magam a tévé elé, és éppen akkor kezdődik valami írtókirály dokumentumfilm az emberi agy működéséről, vagy valami világszenzációs tudományos felfedezésről. Egészen addig fogom ezt nézni, amíg eszembe nem jut, hogy futnom kéne a buszhoz, de mázlim van, mert a filmnek is épp akkor van vége, nem maradok le semmiről. Ez kábé 11 körül lesz, mire felérek a megállóba a busznak már öt perce el kéne mennie, de pont engem vár. Utána a fogorvos a félszáz lepedő helyett ingyen fogja megcsinálni a fogaimat, utána bemegyek az egyetemre, ahol kiderül, hogy az összes pályázatot és ösztöndíjat én nyertem, utána a tanár megírja helyettem a kémia ZHt, és a többiekét úgy javítja ki, hogy csak nekem legyen elégséges. Utána meg megyek haza, mert az este héttől esedékes daltanításra vissza kén' érni. Már az is kisebb csoda lenne, ha a 29-es megvárná, amíg szépen lassan leszállok a 67-esről, szépen nyugisan átgyalogolok az út másik oldalára, majd egyenként szedve a lépcsőket felszállnék rá (a 29-esre), és vigyorogva odaszólok a sofőrnek, hogy szép napunk van ma.
A daltanítás után hazamegyek az utsó busszal, persze az is megvár, a buszon véletlenül találni fogok egy zsák pénzt a zsákon a nevemmel, és egy cigányfamília fog vigyázni rá, és ha meg fogom kérdezni, hogy miért nem lopták el, azt fogják mondani, hogy azért, mert az én nevem van rajta*, és különben is, ők nem olyanok. Aztán a busz egészen hazáig fog vinni, ide a kapu elé, illetve nem pontosan ide, mert kicsit előbb fog megállni, hogy nehogy levigye a Porsche cabrióm tükrét, ami meg itt a kapuban áll. De jaj, a busz így pont egy pocsolya előtt állt meg, de semmi baj, már látom, ott fut az egyetem rektora, hasra veti magát a pocsolyába, és mondja, hogy lépjek a hátára, nehogy vizes legyen a cipőm. Miközben ilyen módon szállok le a buszról, elmondja, hogy öt évre előre minden félévemre beírták a jelest, a diplomamunkámat is megírták helyettem és meg is védték, és mivel így én lettem a legkiemelkedőbb egyetemi polgár, az egész egyetemet nekem ajándékozzák, tegyek vele, amit akarok. És szól, hogy az Ábr.geom. beadandóm véletlenül magától megrajzolódott. Szóval ez vár rám a nap végén.
Most tisztára elérzékenyültem, nem tudom folytatni.
* Tudnak olvasni.
Most levágom magam a tévé elé, és éppen akkor kezdődik valami írtókirály dokumentumfilm az emberi agy működéséről, vagy valami világszenzációs tudományos felfedezésről. Egészen addig fogom ezt nézni, amíg eszembe nem jut, hogy futnom kéne a buszhoz, de mázlim van, mert a filmnek is épp akkor van vége, nem maradok le semmiről. Ez kábé 11 körül lesz, mire felérek a megállóba a busznak már öt perce el kéne mennie, de pont engem vár. Utána a fogorvos a félszáz lepedő helyett ingyen fogja megcsinálni a fogaimat, utána bemegyek az egyetemre, ahol kiderül, hogy az összes pályázatot és ösztöndíjat én nyertem, utána a tanár megírja helyettem a kémia ZHt, és a többiekét úgy javítja ki, hogy csak nekem legyen elégséges. Utána meg megyek haza, mert az este héttől esedékes daltanításra vissza kén' érni. Már az is kisebb csoda lenne, ha a 29-es megvárná, amíg szépen lassan leszállok a 67-esről, szépen nyugisan átgyalogolok az út másik oldalára, majd egyenként szedve a lépcsőket felszállnék rá (a 29-esre), és vigyorogva odaszólok a sofőrnek, hogy szép napunk van ma.
A daltanítás után hazamegyek az utsó busszal, persze az is megvár, a buszon véletlenül találni fogok egy zsák pénzt a zsákon a nevemmel, és egy cigányfamília fog vigyázni rá, és ha meg fogom kérdezni, hogy miért nem lopták el, azt fogják mondani, hogy azért, mert az én nevem van rajta*, és különben is, ők nem olyanok. Aztán a busz egészen hazáig fog vinni, ide a kapu elé, illetve nem pontosan ide, mert kicsit előbb fog megállni, hogy nehogy levigye a Porsche cabrióm tükrét, ami meg itt a kapuban áll. De jaj, a busz így pont egy pocsolya előtt állt meg, de semmi baj, már látom, ott fut az egyetem rektora, hasra veti magát a pocsolyába, és mondja, hogy lépjek a hátára, nehogy vizes legyen a cipőm. Miközben ilyen módon szállok le a buszról, elmondja, hogy öt évre előre minden félévemre beírták a jelest, a diplomamunkámat is megírták helyettem és meg is védték, és mivel így én lettem a legkiemelkedőbb egyetemi polgár, az egész egyetemet nekem ajándékozzák, tegyek vele, amit akarok. És szól, hogy az Ábr.geom. beadandóm véletlenül magától megrajzolódott. Szóval ez vár rám a nap végén.
Most tisztára elérzékenyültem, nem tudom folytatni.
* Tudnak olvasni.
4 komment:
:D
én is ezt akartam írni
de tudjátok mit
meg is írom
:D
Valaki biztos meg akarta írni nekem, hogy boldog névnapot, de aztán inkább kitörölte :P
(én ímélt kaptam a kommentről, de nem árulom el, ki volt az)
Megjegyzés küldése