Megtaláltam a tökéletes hasonlatot az életemre: az életem olyan, mintha egy ionrácsban egy vakancia-intersztíciós Frenkel pár ionja lennék.

Éééés, ötös lett a matekom. Komolyan. A harminckettőből két embernek lett ötös, egy strébernek lett maxpontos, én meg négyet vesztettem a harminc pontból. Ez annak köszönhető, hogy könnyebb volt, mint amilyenre számítottam. Három feladat volt, mindegyik 10 pontos, és összesen 10 pontot kell elérni ahhoz hogy meglegyen. Az első feladatban csak sima komplex számokkal vannak műveletek, azokat kellett elvégezni, a második feladatban csak egy sima többdimenziós vetületvektort kell kiszámolni, a harmadikban pedig csak invertálni kellett egy mátrixot. Igaz, hogy ott se voltam, gőzöm se volt, hogy azt hogy kell, gyakorlaton, feladatmegoldás közben kellett rájönnöm a mátrixok fogalmára, de úgy tűnik, sikerült. Tapsot nekem. Ha visszakapom, lehet, be fogom szkennelni, ha megengedik hogy hazahozzam.
Arra számítok, hogy az ábrázolómon legalább két pontot elérek majd, de egyet mindenképp.

évértékelés

Kétféleképpen értékelhetem az előttem álló hetet:

- Jó lesz, mert se kémiából, se közgázból nem most írjuk a zéhát, így marad a holnapi matek és a csütörtöki ábrázoló és balekZH. A matekot szerintem fogom tudni, azzal talán nincs gond, a ábrázolóban majd valamit ábrázolni fogok, a lényeg, hogy mindent kössek össze mindennel, és akkor nem lehet baj. A balektudnivalókat meg nagyjából tudom, még azt majd átnézem.

- Totális katasztrófa, gőzöm sincs a matekról, ott fogok bambán ülni a feladat felett, fogalmam se lesz, hogy kezdjek hozzá, az ábrázolót úgy fogom beadni, hogy ha a tanár ránéz, sikítva fog kirohanni a teremből, ha meg a csoporttársaim nézik meg, ők röhögve fognak kimenni a teremből. A balekZH-t inkább nem is említem. Ha még közgázból és kémiából is írnánk, hát akkor nem élném túl ezt a hetet.
Nekem annyi. És most pedig megyek vedelni. Nekem annyi.

virtuális sötétség

Valami nagyon nem oké ebben a virtuális világban. Az utóbbi egy héten két kedvenc blogom is beszüntette a működését, egy másik sorra törli ki a legutóbbi bejegyzéseit, további másik kettő meg értelmetlenné vált. Úgy tűnik, a sötétség mégsem a fény hiánya. Van külön sötétség is. És akar valamit. Hogy mit?*
De most komolyan. A torrentfájlaim azt csinálják, hogy letöltésnél elérik a 98-99%-ot, aztán leállnak, és nem töltődnek tovább, de a rapidshare-töltőm se képes mostanában letölteni sokmindent, azzal az indokkal, hogy már valaki éppen tölt erről az IP-ről, pedig nem. A net pedig úgy általában annyira lassú, mint egy vemhes csiga behúzott kézifékkel, ami odafagyott az útra.
Nem tetszik ez nekem. Valami készül, mindenhol látni a jelét.

Viszont külön örörm, hogy a nővérem régi egyetemi cuccai között megtaláltam a mikrót, így nem kell holnap megvennem. És valószínű, hogy holnap nem fogok írni, ugyanis este 9 után folyamatos jelleggel, előre megfontolt szándékkal egyre részegebb leszek. Igen, a balekoktatással kapcsolatos. Ha végre vége lesz (két hét múlva kábé), akkor fogok írni róla egy külön bejegyzést, mert megér annyit, ha már a fél életemet kiteszi mostanság.

Addig is nézzetek sok sorozatot, mert csak úgy lehet túlélni ezeket a vészterhes időket.

* Az bizony csak a 4. részből** fog kiderülni a Miracles-rajongók számára.
** ami amúgy a kedvenc részem, mert annyira király

rájöttem, mi hiányzik

A biztonság. A tudat, hogy biztonságban vagyok, hogy van kihez menni, ha bajom van, az otthonos érzés amikor meglátom az épületet, a késztetés, hogy magamtól szóba elegyedjek az ismerőssel, akivel véletlenül találkoztam. Most döbbentem rá, hogy a herman megadta ezt a biztonságot, csak éppen nem szóltak nekem, hogy becsüljem meg. Bár lehet, hogy a szóltak volna, sem becsültem volna meg. Mert nem volt viszonyítási alapom. Most már van.
Most olyan, mint egy rémálom. Mint amikor alvás közben észreveszed, hogy ez bizony egy rémálom, de mivel nem tudsz mit tenni, beletörődsz, és reméled, hogy egyszer majd megszokod. Csak annyi baj van vele, hogy nem lehet felébredni.

Holnap el fogok kezdeni tanulni végre. Most már muszáj lesz. Teljesen új most a rendszer, ezért könnyen előfordulhat, hogy a társaság háromnegyede kibukik félévkor. Csak éppen erről még nem tudunk. Senki nem mondta még, hogy lesz a félév. De ha valaki figyelmes, és nem másnapos szemekkel ül be órákra, érezni lehet már a levegőben a feszültséget, és ha nem részegen megy be órákra, akkor észre lehet venni a dolgot. És én a maradék egy negyedben szeretnék benne lenni. Igazából el sem tudom képzelni magamról, hogy elküldjenek a többiekkel együtt. A száz nappali hallgatóból, akik most elsőévesek, összesen öt ember, öten jelölték első helyre a ME-t. A százból. Ezt a 168 pontos helyet. Velem együtt. Nem történhet meg, hogy kivágnak. Azt se tudom, mit kell olyankor csinálni.

Össze kell szednem magam, ez egy afféle bátorságpróba, ami próbára teszi a lelki erőmet, és be kell valljam, tényleg próbára teszi. Elég keményen.
Jelenleg egyetlen motivációm van, valahogy túl kell éljem ezt a félévet. És hogy mi lesz utána, hát azt majd meglátjuk. Nem tudom, mi lesz. Annyira csak nem vagyok hülye, valahogy majd csak teljesíteni fogom a tárgyakat, puskázni nem fogok, mert az plusz terhet jelentene. És itt jön az, hogy ezt hallom: "b_sszam meg, akkor hamarabb kellett volna elkezdenem tanulni, így meg fognak húzni, mint állat". Hát ezúton üzenem, hogy küzdeni fogok, ahogy erőmből telik, nem fogom magam könnyen adni.

De előtte alszom egyet. Rám férne már legalább egy hét alvás. Előbb magamat kéne rendbe tennem, és utána minden mást.

ezt láttam ma

Láttam ma egy lezser, hosszúhajú fiatalembert, aki a megállóban elszívta a cigijét, majd elnyomta és óvatosan a kukán lévő csikktartóba tette a csikket.
Láttam ma egy buszsofőrt, aki hangosan és illedelmesen megköszönte, hogy megmutattam a bérletem.
Láttam ma egy szerelmespárt, akik a buszon, mindenki szeme láttára akartak csókolózni, de bénán csinálták.
Láttam ma egy bácsit, aki kiköpött olyan volt, mint Jean Reno.
Láttam ma egy napszemcsis bőrkabátos vagányt, aki hangosan vicceket mesélt a kisbabának a babakocsiban, amit tolt. A kisbaba kifejezetten élvezte.
Láttam ma egy nénit, akinek olyan "nénisen" fel volt göndörítve a haja, és tele volt száraz falevél-darabkákkal, és nem vette észre.

ősz

Csodálatosan szép őszi idő van. Nincs túl meleg, de túl hideg se, csendes szellő fújdogál, a hétágra sütő nap körül pajkosan úszkálnak a bárányfelhők, az utak mentén kétoldalt aranybarna sáncként húzódnak a száraz falevelek.
Nekem meg rohadtul fáj a lábam, mert gyalog jöttem haza az egyetemről. Tapolcán keresztül. 55 perc alatt haza is értem, ami majdnem olyan lassú, mint a busz, csak az a baj, hogy egy fokkal fárasztóbb is, úgyhogy végül úgy döntöttem, hogy nem éri meg, és többször nem csinálok ilyet. A hátam valahol útközben leszakadt, de már nem megyek vissza érte.
Ja, még vissza kell mennem háromra egy duplakémiára, és az uni-hotelnél meg kell vizsgálnom, hogy milyen fák vannak (balekfeladat, növényhatározót kell készítenem az egyetem területéről). És azt is meg kéne valahol tudnom, hogy mikor utalják az ösztöndíjamat.

Valaki infogeek segítsen már légyszi. A bejegyzéseim alatt a láblécben be szeretném állítani, hogy mutassa a címkéket, de akárhogy pakolom a cuccokat az elemek elrendezésében (kommentek, ki írta, mikor írta, qiuckedit ceruza, stb.), a végén elmentem, és nem változtatja meg, nem tudom berakni a címkéket, és az eddig meglévők sorrendjét se tudom megváltoztatni. Már új sémát kezdtem, újra felépítettem, és nem segített. Azt gyanítom, hogy a vezérlősablonoknál kéne valami átírni, de az olyan bonyolult, hogy én így egyedül nem merek hozzápiszkálni. Meg azt se tudom, hogy ha új sablont csinálok, akkor miért rossz még mindig. Mit tegyek?

Arra számítok, hogy az első ösztöndíjam* összege éppen eléri majd a legkisebb hatszámjegyű egész számot, és ha így lesz, fogok belőle venni egy G-Pen F610 grafikus táblát, mert örökös gond, hogy a rajzaimat nehéz felvinni számítógépre, és mert már régóta szeretnék egy digitális táblát, ha már igazi nem lehet itt nekem a szobámba'.
Amúgy meg lassan el kéne már kezdeni az ábrázoló beadandómat, holnap a legvégső határidő, és legalább 3 óra míg elkészül.

* négy ösztöndíjból eddig kettőt megnyertem, a harmadikat pedig meg fogom, a negyedikről meg kivágtak, mert nem volt igazolásom