fsck

Tegnap sikerült úgy beérnem nyolcra, hogy egyből kiderült, hogy délig nem is lesz semmi dolgom, mert senki nem fogja nálam pótolni a gyakorlatát. Úgyhogy zombi üzemmódban volt egy kis időm a raspberryvel foglalkozni, és így sok hónapnyi kőkemény munka után sikerült végre elérnem azt azzal a szardarabbal, hogy bootolás után egyből csatlakozzon a hálózatra, és egyből indítson egy vnc-szervert magától.

Mert bármilyen hihetetlen, egyszerűen képtelenség volt ezt az egyszerű taskot megértetni vele.

Autostartba hiába rakom, mintha ott se lenne. Crontabbal hiába ütemezem, mintha ott se lenne. Init.d-be hiába túrok bele könyékig, mintha ott se lenne. Systemd-be hiába írok szervízfájlt, mintha ott se lenne. Végül egy huszárvágással a bash indítókonfigjába raktam bele, a pöcsöm fog ezzel szórakozni tovább, a bash úgyis elindul mindig, így akkor mindig elindít egy új szervert is, oszt akkor úgy jó lesz.

Arra mondjuk még nem jöttem rá, hogy monitorcsatlakozás nélkül miért 343x116, vagy valami hasonló olyan elborult felbontásban látom, ami egyébként nem is létezik, és miért pont abban az elborult nem létező felbontásban, és nem másikban. De az ilyeneken már túltettem magam. Legalább már működik az a szar, az apróságokat meg majd megoldom, amíg megérkezik kínából a kamera és a három méteres kábel.

Mondjuk egyszer még a fájlrendszerét is tönkretettem, percekkel később aztán vettem egy microSD-olvasót, hogy majd jól helyrerakom, és miután visszaértem a boltból, kitaláltam, hogy nincs is rá szükségem, mert még a bootolás előtt is tudok futtatni fsck-t, mielőtt csatolja a meghajtót. De hé, lett egy kártyaolvasóm végre.

Aztán elmentem szemináriumot tartani abból a három diából, ami az utóbbi másfél hónap tudományos haladását szemléleti. Meglepetés-angolul, de az ilyeneken se lepődök már meg. Röviden: megszereltem egy gázkromatográfot a TCD-detektorával együtt, és elkezdtem használni a HAADF-detektort a TEMen, aminek jelenleg én vagyok tudtommal a tanszékcsoportban az egyetlen felhasználója. És hát fos képeket is készítek vele, valljuk be férfiasan, a felbontáson és a stigmás sugáron sokat kell még javítani, de dolgozom rajta.

Ez a kép az egész hülyéskedésnek a célját mutatná, de jelen állapotában letagadnám, hogy én csináltam.

Holnap is előadást tartok angolul valamiről, nem is tudom még hogy miről, ezt majd addig eldöntöm, amíg most beérek az egyetemre.

A raspberrys faszoskodás egyébként azért kell, mert streamelni akarom a netre a nyusziketrec eseményeit, hogy munka közben is megnézhessem, hogyan pihen éppen otthon a nyuszi. Mert nekem az kell és kész.