Utálom, amikor a scifiben a tudós odamegy a főszereplőhöz, és nagy hévvel belekezd a fontos, sorsdöntő tudományos szövegébe, és akkor a fontos szereplő azt mondja neki, hogy kímélje meg őt a teknoblablától, és csak a lényeget mondja.

Először is, ez elárulja a főszereplőről, hogy nem érti a szakszavakat sem, meg hogy miről van szó. Nem szeretem a tapló főhősöket.

Másodszor, a teknoblabla pont arra jó, hogy egyértelművé teszi a helyzetet, vele sokkal egyszerűbben és világosabban lehet elmagyarázni, hogy mi a tököm van. Mert a szakszöveget pont arra találták ki.

Harmadszor, engem érdekel a teknoblabla, mert fel tudom vele mérni hogy valaki mennyire szakembere a témának. Még ha csak filmről is van szó, ennek kidolgozása az igényesség egyik fokmérője szokott lenni a filmekben, ettől lenne hiteles egy tudós, nem attól, hogy steril laborban mászkál szemüvegben, köpenyben és görnyedt háttal. A hiánya pedig az igénytelenségé, amikor a forgatókönyv és a szövegkönyv írója még csak arra sem veszi a fáradságot, hogy alapvető összefüggéseknek nézzen utána a témában.

Ez is olyan apróság, amit a rövid kritikáimban emlegetni szoktam, de ezek pont azok az apróságok, amik egy pillanat alatt földbe tudják döngölni a filmélményt.