Cézár cicánk élt tíz évet. Harc volt az élete, és végül harc közben esett el. Most végre megnyugodhat. Kis kedvenc kandúr cicám.
A legjobb történt vele kapcsolatban az, amikor még bolyhos bundájú pici cica volt, és először akartuk vízzel itatni tej helyett, de ő nem látta hogy hol van a víz teteje, ezért belenyomta a nóziját, utána meg meglepődve prüszkölt, és nem értette hogy mi történt.
A harcnál csak a döglést szerette jobban nyaranta a bokrok árnyékában. Most végre abból is kijut neki.
Nyugodj békében, Cézár.
Ez a kedvenc képem róla. Mindig ilyen boldog és elégedett volt. Köszönöm hogy az én cicám lehetett.
0 komment:
Megjegyzés küldése