Most már én is valami elit klub tagja vagyok, ma fél tízig maradtam bent az egyetemen. Dolgozni. És nem én voltam az utolsó.

Az utóbbi két és fél hónap munkájának gyümölcse érik éppen be a napokban, de hozzá kell tennem, hogy ha nem basztam volna el a kísérlet végét, akkor 3-4 órával hamarabb hazajöhettem volna.

Az van, hogy terveztem egy speciális rendszert monodiszperz nanorészecskék szintézisére, amely aztán legyárttatott és megépíttetett általam, és ma próbáltuk ki először. Ami benne a plusz érdekesség, hogy kurva drága prekurzorral dolgozik, és kb. mikrogrammnyi anyagveszteséget sem engedhetünk meg  vele kísérlet közben.Konkrétan egy sms megírására se nagyon volt időm reggel kilenc óta, kb. délután négyig tartott a tesztüzem. Bár az argont és a vákuumot kicsit át kellett kötni, és produkált egyedi furcsaságokat a rendszer, de igazából építés közben kicsit megszerettem. Az én gyermekem. És működik, üzemel, szépen, ahogy kell neki. Meg lettem dicsérve, és a rendszerem is. 

Hogy tényleg sikerült-e vele megcsinálni azt amire épült, nemsokára kiderül. Gyanítom, hogy igen. Fejlesztésekre kerül majd még sor, csak ahhoz kell némi lítium-nitrát, meg egy háromállású tefloncsap 14-es kvarc csiszolattal.