Fél órát vártam a Keletiben a tábla alatt, míg végre kiírták hogy egyes vágány. Az alatt a fél óra alatt hárman jöttek oda hozzám különböző okokból kifolyólag, bizonyára megnyerő személyiségnek nézhetek ki napbarnítottan, egyenruhában, mázsányi málhával a hátamon.

Először egy aranyos, vörös hajú fiatal lány, angolul szólított meg és a jegyét mutogatta, hogy az vajon mikor indul és honnan. Kitaláltuk, hogy a Grazba menő vonat az a 9. vágányról indul 20 perc múlva, megköszönte, mutatta mosolyogva hogy OK, és elment.

A következő egy jól szituált fiatalember, Miskolcra akart eljutni a gyorsvonatával, ami 5 perc múlva indul, de nem találta az 1. vágányt. Megmutattam neki, hogy az arra kint van a halál faszán és nem lehet megtalálni, úgyhogy jobb lesz ha siet.

Aztán odalépett hozzám egy lila hajú cigányasszony azzal a szöveggel, hogy megtennék-e neki egy szívességet. Mondtam, hogy nem.