Tegnap este a buszon ismét összefutottam kedvenc középiskolai igazhatóhelyettesemmel, és azzal kezdte, hogy tudja hogy én jövő csütörtökön 9-től adok elő tdk-n, mert ők is megkapták az erről szóló értesítőt idén is. Ezen én meglepődtem, mert nem tudtam, hogy középiskoláknak is kiküldik az ilyet. Erre mondta, hogy nem is mindig, de amikor kapnak, akkor egyből átfutja hogy van-e közte volt hermanos csemetéje, és megnyugodhatok, mert én mindig benne vagyok a keménymagban. Kérdezte, hogy haladnak a kutatások a mágneses izével, én meg mondtam, hogy ferrofluidokról van szó, amik önmaguktól nem mágnesesek, ő meg mondta, hogy igen, rémlik neki, csak hát ez a leírásból nem derült ki. Mondtam neki röhögve, hogy hát ja, a tudomány ilyen. Erre ő is röhögött. Igazából arra volt végig kíváncsi, hogy vizes közegű szuszpenziót mikor fogok tudni neki szállítani, én meg mondtam, hogy hát nem úgy van az, legalább egy hónap de inkább kettő amíg egy fél liternyi elkészül belőle, mert diffúziókontrollált a folyamat, ő meg mondta, hogy nem erről volt szó, mert hónapokkal ezelőtt amikor találkozott velem, egyszer azt mondtam neki, hogy egy nap alatt összeütök belőle bármennyit. Én meg erre is mondtam neki, hogy igen, tényleg ezt mondtam, de aztán kiderült hogy mégsem. Ilyen a tudomány :D Igazából én bírom Dudás tanárurat, és szerintem jó fej, mint Martin, csak ő nem kínál cigivel.

Szóval a poszt lényege az lett volna, hogy jövő csütörtökön adok elő 9-től nem tudom hol, nagy valószínűséggel vagy az egyetemen, vagy az MTA-székházban, olyat is látott már a világ. Akit érdekel a stabilizálatlan ferrofluidok lelki világa, jöjjön el meghallgatni, mit súgnak.

Közben asszonypajtással már több mint egy éve vagyunk jegyespár. Minél jobban megismerem őt, annál szerelmesebb vagyok belé.