Szörnyű lehet olyan párkapcsolatban élni, amelyikben az egyik fél már tapasztaltabb, mint a másik. Mármint igazi kapcsolatban, nem úgy mint a kurváknál, hogy csak dugni járnak össze tök idegenekkel. Hanem igaziban, ami a szerelmen és a lelki egymásra hangolódottságon alapul. Hogy nincs meg az, hogy mindketten egyszerre mentek keresztül az egészen. Szörnyű lehet azon agyalni akaratlanul, hogy a párod ezelőtt már csinálta mással is ugyanazt, amit most veled. Hogy már járt más a vaginájában szájában. Hogy már ölelt mást, és hívta őt a párjának.
2012. március 29., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
8 komment:
egy szerelmi kapcsolatban szerintem nem nagyon gondolkodnak ilyeneken, ha nincs színen az ex (pl nem tartja a kapcsolatot vele, nem ismered...)
akkor úgy ismered meg a párodat, h egyedül van és nem jut eszedbe, h kivel volt, meg ezt vajon kitől tanulta.
és akkor ahogy kialakul a szerelem (ideális esetben kölcsönösen és egyszerre), mindent együtt élnek át egymással először újra, és inkább olyanokat gondolnak, h "ó, most simogatja meg a hajam először".
az 1000x rosszabb, amikor az egykori párodat látod ugyanazt csinálni mással. (vagyis nem te, általános alany)
neked egyszer sem fordul meg a fejedben, hogy mondjuk egy fiú teszemazt, aki éppen veled van, előtte már 50 lánnyal megcsinálta ugyanazt, hogy megfektette őket aztán eltűntek a süllyesztőben, és te mondjuk csak a sokadik vagy a sorban?
hát, nem, nem nagyon gondolkozom ilyesmin.
talán azért, mert akikkel eddig voltam, az elején nem érdekeltek túlzottan, de ők meg "rajongtak" és megpróbáltak minél jobban megszerezni (főleg ha látták, h nem érdeklődöm nagyon) és soha nem volt, h csak megfektetnek egyszer és többet nem akarnak.
Én úgy gondolom az életet szakaszokra kell osztani. Van az előtted lévő szakasz, veled töltött, és rosszabb esetben az utánad lévő szakasz. Ebben neked csak a veled töltött résszel kell foglalkoznod túlnyomó részt.
A másik dolog meg, hogy az emberek nagy részének én úgy gondolom kell a 'rákkendroll' az életébe. Aki fiatal korában nem éli ki magát az később fogja. Na, és most nem azt mondom, hogy ordas kurvának kell lenni, meg minden nőt végigdugni, de pl. 10 év házasság után lehet elgondolkozik az, aki csak 1 emberrel volt, hogy lehet többet kell volna próbálni, kipróbálni más milyen. Az ember kíváncsi és az is marad...
Személy szerint jobban szeretem azt, aki már túl van a rákkendroll részen és lehiggadt.
Persze mindenben vannak kivételek, de egyet sem ismerek a dédszüleimen kívül.
Annalájtnak ezúttal igazat adok, lehet hogy ez tényleg így van. Mármint a blogposztjaidról tényleg az jön le, hogy nem te akaszkodsz a fiúkra hanem fordítva. Szóval ezt elfogadom.
Nancy: Akkor én kivétel vagyok, én abban tudom nagyon kiélni magam, ha nem próbálok ki sokmindent, csak egyet, de abban sikeres vagyok. Nekem a kíváncsiságom az élet más területeire terjed ki :) és nem titkolt véleményem, hogy szerintem a dédszüleid csinálják jól, nem az a lényeg hogy mindent megtapasztalj az életben, hanem hogy azt, amit senki más, vagy csak nagyon kevesen. Eddigi tapasztalatom szerint minél tovább van együtt egy pár, annál jobban mélyül a kapcsolatuk, még 50 év házasság után is.
Igazság szerint nekem visszataszító még a gondolata is annak, hogy valaha mással is ugyanazt csináljam egy másik nővel, mint a mostanival. Szerintem igenis lehet az első az igazi, pláne ha az ember nem úgy áll hozzá hogy a szórakozás meg az élet élvezése nála azt jelenti, hogy kipróbál minél több partnert, hanem azt, hogy céltudatosan csak egyet szeret, de azt mélyen. Nem tudom, néhány éve még mintha természetes lett volna, hogy az ember csak azzal áll össze, akivel tényleg el tudja magát képzelni a jövőben, meg akivel családot akar alapítani, most meg már inkább azt látom, hogy mindenki végigmegy mindenkin, következmények nélkül, aztán jön a sok szakítás, a sok csalódás, és mindenki rinyál és nem érti hogy miért ilyen szörnyű a szerelem. A szerelem valójában a világ legjobb dolga, csak jól kell csinálni, átgondoltan, és nem felelőtlenül mint egy óvodás.
"Szerintem igenis lehet az első az igazi."
Ezzel egyet tudok érteni, nekem is az első lett volna az igazi, de neki nem én voltam az igazi, és nagy valószínűséggel vele lennék a mai napig, ha ő is úgy akarta volna. Kellett másikat keresni. Másik igazit találni meg pont olyan nehéz, mint első igazit. Valahol mindenki az igazit keresi csak egyrészt nehéz megfogalmaznia az embernek milyen az igazi, illetve sokszor évekig kell várni egy ilyen kapcsolatra, és addig nem sokan bírnak unatkozni egyedül. Vagy mondjam úgy, hogy a biológia és a hormonok mást követelnek?
Szerintem inkább türelem kérdése az egész, mint biológia meg hormonok :) mármint hiába mondják a hormonjaim meg a fajfenntartó biológiám, hogy csináljak fel minden szembe jövő nagy mellű nőt, bennem igény van egyfajta emberi, magasabb szintű vonzódásra, sőt, erre alapul az egész, és amíg ez nincs meg, addig hiába is húztam le már majd' egy évet valaki mellett, mégsem fekszem le vele, amíg akár csak egy kicsit is úgy érzem, hogy ez még csak inkább szól a fizikai, mint a lelki mélységekről. Ti szerelmeskedtetek már? Voltatok már úgy valakivel együtt, hogy könnyes volt a szemetek a boldogságtól? Éreztétek már minden sejtetekben a másik szeretetét? Jó, vannak alapvető emberi igények, de ez nem elég. Ettől nem lesz valaki ember. Attól lesz valaki ember, hogy ilyet tud érezni egy bizonyos másvalaki iránt. És én erre törekedtem mindig is, és ezután is erre fogok, és erre igazán büszke tudok lenni.
Meg ugye egyesek szerint nem létezik igazi, és csak jó pár partner elfogyasztása után döbbennek rá, hogy tévedtek.
Ahogy a kommentekből látom, kétféle alapjaiban eltérő boldogság- és párkeresési metódus érvényesül manapság.
- Van, aki úgy keres párt, mint nyári ruhát valami butikban. Megpróbál minél többet felpróbálni, van amit többször is, aztán valamelyik majd csak jó lesz, végül a sokadik után majd talál egy olyat, amiben jól érzi magát a hévégi buliban.
- Aztán van, aki úgy keres párt, mint házat. Türelmesen, vár a megfelelőre, és ha megtalálta a tökéletest, még utána is csak akkor kezd beköltözni, amikor teljesen meg van róla bizonyosodva, hogy az olyan lesz, amiben az egész életét boldogan eltöltheti.
Megjegyzés küldése