BP vett nekem csokit. Csak úgy. Spontán. Tök kedves, tisztára meghatódtam.
Szóval mentem kajálni, együtt ettem kínai csirkemellet a főnikkel és a dékánnal, hallgattam a különféle cikis reptéri sztorikat. Aztán Dzsó is benézett végre, elmentünk meghallgatni Csabit meg a többieket, találkoztam Kittyvel is, aki régen osztálytársam volt, most meg már asszony, és tisztára megörült nekünk (nekem meg M-nek), úgyhogy mindenki bekaphatja a brét akiben csak haloványan is felmerül hogy mi nem leszünk örökre együtt, mert ezek szerint tényleg lehet nekünk örülni. A szünetben meg volt a pogácsák mellé valami horoszkópos csokis ostya, ami valami kiba finom volt, csak attól bírtam abbahagyni az evését, hogy elfogyott. Holnap jön a második felvonás.