13 óra munka, 5 óra pihenés, 6 óra szórakozás, de van amikor a munka és a szórakozás aránya még szélsőségesebb értékbe tolódik. A pihenés időtartama stagnál, szerintem a napi öt óra alvás az az időtartam, amit huzamosabb ideig művelve még élve kibírok. A szórakozásba pedig az a ~fél óra séta is beletartozik, amit esti szürkületben, hidegben és szakadó esőben tettem meg hegynek felfelé, miközben empirikus úton bebizonyosodott, a felületi feszültség, a helyi centripetális gravitációs gyorsulás és a szokottnál alacsonyabb légnyomású hegyi levegő súrlódási együtthatójának kölcsönhatása és az ezen a nyomáson a desztillált vízre érvényes kritikus hőmérsékleti pont alatti átlaghőmérséklet által áramvonalasra deformált esőcseppek nedvesítési peremszöge egy meghatározott százalékkal lecsökken, amint a pamut alkotta nanostruktúrált felület és a folyadékcsepp közös, stabil határfelületi rétege alig néhány femtoszekundum alatt kialakul, és a lecsökkent theta peremszög eredményeképpen a molekulastruktúra a szálas szerkezet közé penetrál, és a kapillárisoknak megfelelően létrejövő határfelületi szilárd monoréteg határfelületi energiája permanens módon ott is tartja.
Magyarul átázott a nadrágom.
Meg úgy terveztem, hogy lévén uborkaszezon van sorozatok terén (akkor lássuk: Lost, South Park, Family Guy, Futurama, The Pacific, House MD, Stargate Universe, és ennyi bizony nem elég), úgy döntöttem, el kéne kezdenem Big Bang Theoryt nézni. Csak attól félek, hogy a két metafizikai entitás reakciójának végeredménye az lenne, hogy megsemmisül a jelenleg létező Univerzum, amiről btw azt feltételezik mostanában, hogy egy Einstein-Rosen híd közepén foglal helyet, magyarul egy féregjáratban van. De szerintem inkább egy Schwarzschild-féle (ezt a nevet gugliznom kellett, olyan régen írtam már le) szingularitás közepén van, mert az az időutazás és az intersztelláris utazások lehetőségét cáfolná meg, ha fennállna a lehetősége annak, hogy valaki egy féregjárat-utazás közben véletlenül összeütközik egy másik univerzummal, és totálkárosra töri az Enterprise csillaghajót. Azt még a biztosító se fizetné, ráadásul elég sanszos hogy rádióhullámmá alakul a hajó anyaga, amely majd interferál azzal a Steven Segal-filmmel, amit majd felnőtt koromban nézek a plazmatévémen egy olcsó műholdas kereskedelmi csatorna késő esti műsorsávjában.
Meg ma majdnem leettem magam csokival is. Bizony, ennyire izgalmas életem van.