Egyszer adom oda anyának fél órára a THETISt, és amikor visszakapom a VLC-ikon hiányát rögtön kiszúrom a dockon. No de sebaj, délután például a mostohanagymamámnak mutattam meg, hogy az adobéban is lehet úgy görgetni, mint az internetben. Normális esetben zavarna, hogy a win98-a nem tudja leállítani saját magát és helyette inkább csontra fagy (írnék is belőle egy szaftos kis postot ide), de inkább örülök hogy legalább találkoznak modern technikával a hozzátartozóim. Bevallom néha kissé deviánsan érzem magam, hogy miközben anya helyett nekem kell csatolnom a leveléhez a mellékletet mert ő nem találja meg a fájlkezelőben az Asztalt, aközben a háttérben én virtuális szerveren japán nyelvű linux telepítésével bajlódom, mert a konfigurációs fájlok mindenütt haikukkal vannak tele, és nyelvi beállítási lehetőség sehol. Fun. Nem kell ezért mérgelődni, én komolyan örülök, hogy legalább megpróbálják. Bár igaz lehet a mondás, hogy ebbe bele kell születni, ebbe az informatikai világba. Illetve ezt én mondom. Szóval mostmár mondás.
Na és akkor most rátérek a tárgyra. El fogok most árulni öt apró titkot magamról, mert 1) régen volt már lelki, és 2) a lelkire buknak a csajok. Meg ezt lehet mémnek is tekinteni, tökmindegy.
- Kicsit fura értékrendben nézem a világot, mindenben próbálom a hasznot látni. Mármint az emberiség szempontjából a hasznot. Ezért szoktam gyakran leszólni a bölcsészeket, és ezért istenítem a fejlődő űrtechnikát. Az igazán személyes dolgokat viszont nem szoktam ide leírni a blogba, mert sebezhetőnek érezném magam tőle. Ez is afféle AS-sajátság, és talán ezért az átlagnál gyakrabban van szükségem egyedüllétre. És nem azért hogy átgondoljam az életem, ebbe most nem kell semmi szentimentális baromságot beleérteni, egyszerűen csak utálok emberekkel kommunikálni úgy élőben, és kész. Asszem erről elég ennyi.
- Vasalom a hajam. Illetve most nem, mert most rövid. De amikor hosszú akkor igen.
- Majd' egy évtizeden keresztül zongoráztam. Akkor nagyon utáltam, és szerintem most is utálnám. Viszont azt nem utálom, hogy akkor zongoráztam, mert most így fel tudok vele vágni.
- Hatodikos koromban kapott a nővérem mobiltelefont, mert egyetemista lett. Akkor úgy volt, hogy majd én is akkor kapok, ha olyan nagy leszek mint ő. Természetesen pár hónap múlva már a kezemben csücsült egy. Tavaly ő kapott egy autót, mert férjhez ment...
- Nem szeretem az ilyen rubik-szerű logikai játékokat, mert nem tudom őket kirakni. Van egy pár játék, főleg ilyen számítógépes logikai (pl. az a kocka, amin meg kell találni az összekötő vonalat két pont között) amik azért elég jól mennek, de az offline észjátékokhoz hülye vagyok, mert nem tudok rájuk koncentrálni két percnél tovább. És olyankor mindig szégyellni szoktam magam, amikor mások mondják hogy én három perc alatt kiraktam a múltkor a rubikkockát, mert az olyan természetes hogy bárki megcsinálja, meg hogy fiatalabb koromban egyből meg tudtam csinálni, hát én meg nem baszki, én máshoz értek és nem érdekel ez a hülye játék, na.
Na és akkor most rátérek a tárgyra. El fogok most árulni öt apró titkot magamról, mert 1) régen volt már lelki, és 2) a lelkire buknak a csajok. Meg ezt lehet mémnek is tekinteni, tökmindegy.
- Kicsit fura értékrendben nézem a világot, mindenben próbálom a hasznot látni. Mármint az emberiség szempontjából a hasznot. Ezért szoktam gyakran leszólni a bölcsészeket, és ezért istenítem a fejlődő űrtechnikát. Az igazán személyes dolgokat viszont nem szoktam ide leírni a blogba, mert sebezhetőnek érezném magam tőle. Ez is afféle AS-sajátság, és talán ezért az átlagnál gyakrabban van szükségem egyedüllétre. És nem azért hogy átgondoljam az életem, ebbe most nem kell semmi szentimentális baromságot beleérteni, egyszerűen csak utálok emberekkel kommunikálni úgy élőben, és kész. Asszem erről elég ennyi.
- Vasalom a hajam. Illetve most nem, mert most rövid. De amikor hosszú akkor igen.
- Majd' egy évtizeden keresztül zongoráztam. Akkor nagyon utáltam, és szerintem most is utálnám. Viszont azt nem utálom, hogy akkor zongoráztam, mert most így fel tudok vele vágni.
- Hatodikos koromban kapott a nővérem mobiltelefont, mert egyetemista lett. Akkor úgy volt, hogy majd én is akkor kapok, ha olyan nagy leszek mint ő. Természetesen pár hónap múlva már a kezemben csücsült egy. Tavaly ő kapott egy autót, mert férjhez ment...
- Nem szeretem az ilyen rubik-szerű logikai játékokat, mert nem tudom őket kirakni. Van egy pár játék, főleg ilyen számítógépes logikai (pl. az a kocka, amin meg kell találni az összekötő vonalat két pont között) amik azért elég jól mennek, de az offline észjátékokhoz hülye vagyok, mert nem tudok rájuk koncentrálni két percnél tovább. És olyankor mindig szégyellni szoktam magam, amikor mások mondják hogy én három perc alatt kiraktam a múltkor a rubikkockát, mert az olyan természetes hogy bárki megcsinálja, meg hogy fiatalabb koromban egyből meg tudtam csinálni, hát én meg nem baszki, én máshoz értek és nem érdekel ez a hülye játék, na.
2 komment:
muhaha és like
A rubikkockát én sem tudom kirakni,és az ehhez hasonló játékokat. Ja és én is vasalom a hajam amikor hosszú:D Ami majd nem tudom mikor lesz megint.
Megjegyzés küldése