Ma a campus parkjában a járdán ott figyelt egy pók, mozdulatlanul. Észrevettem mikor közel értem hozzá, az relatív hogy szerencsére-e. Mert arra sajnos lehetetlen lenne válaszolni, hogy ráléptem volna-e, vagy sem. Egy pillanat alatt lejátszódott a fejemben: mi van, ha az valami sors-féleség lett volna a póknál, hogy rajtam kívül senki sem sétált a járdán, és mégis pont úgy léptem volna, hogy rálépek. Ugyanakkor lehet, hogy nem is léptem volna rá csak majdnem, és mivel észrevettem hogy akár rá is léphettem volna, amiatt gondolom, hogy pont úgy jött volna ki a lépés, hogy rálépek, ha nem veszem észre.
A lényegi rész az, hogy észrevettem, ezáltal tudatosan döntöttem a pókica életének további alakulásáról. Akár rá is léphettem volna. Mert végülis nem léptem rá. És azt már soha nem tudjuk meg, mi lett volna ha nem veszem észre. És tulajdonképpen ez a véletlen. És ha belegondoltok, rengeteg dolog történik a világegyetemben úgy, hogy nem vesszük észre, és ha észrevennénk, lehet hogy nem történne.
Jövő heti témánk lesz a "vajon milyen mértékben irányítom az életemet a saját akaratomból".
A lényegi rész az, hogy észrevettem, ezáltal tudatosan döntöttem a pókica életének további alakulásáról. Akár rá is léphettem volna. Mert végülis nem léptem rá. És azt már soha nem tudjuk meg, mi lett volna ha nem veszem észre. És tulajdonképpen ez a véletlen. És ha belegondoltok, rengeteg dolog történik a világegyetemben úgy, hogy nem vesszük észre, és ha észrevennénk, lehet hogy nem történne.
Jövő heti témánk lesz a "vajon milyen mértékben irányítom az életemet a saját akaratomból".
0 komment:
Megjegyzés küldése