felfedezések

Azt pedig még feltétlenül le kell írnom, hogy a strandon (ahol az ingyenes királyviktor koncert is volt), tettem két érdekes felfedezést. A következő dolgokat magamtól találtam ki, remélem nem mondok nagy hülyeségeket;

Az egyik a polipropilén étkészlet, amibe a kaját osztogatták. Propilénből ( H2C=CH2-CH3 ) készül polimerizálással úgy, hogy a kettős kötést felbontják, és a Pí-elektronok a polimerizációs kötésben vesznek részt. Így: [- CH2CH3-CH2 -]. Így kapják tehát a műanyagot, amit fehér granulátum formájában öntenek a fröccsöntő gépbe, és abba utána a tróger módon elkészített babgulyást teszik a strandon.

A másik kicsit bonyolultabb, a kétliteres Kinley gyömbérről találtam ki, hogy az bizony nedvesítő folyadék, mert a légbuborék meniszkusza mélyen benyomul a folyadékba a PET és a folyadék találkozásánál. Ebből következtethetünk arra, hogy alacsony a felületi feszültsége, de ennek látszólag ellent mond a tény, hogy a szénsavból (H2CO3) kiváló szén-dioxid buborékok ahelyett, hogy szétpattannának a folyadék felszínén, alatta megállnak és lebegnek. Tehát a felületi feszültségre felállított téves elméletem bizonyára ott futott vakvágányra, hogy nem vettem figyelembe a Palack anyagának (PET, polietilén-tereftalát, [- CO2-C6H6-CO2-CH2-CH2 -]) poláros folyadékokhoz való viszonyát. Mert előfordulhat, hogy hidrofil módon viselkedik a vízzel, ezért tűnik a víz alapú folyadékok felületi feszültsége kisebbnek.

Idáig jutottam el, utána hagytam a fenébe az egészet, és mentem a tesóimmal játszani a vízbe, egymást dobáltuk szivacslabdákkal. Ha orbitális baromságot mondtam, mégegyszer bocs, nem volt időm utánanézni még ezeknek.