2009. február 5., csütörtök

a következő félév

Ahogy megláttam az órarendemet, egyből eldöntöttem, hogy nem fogom ide leírni. Nem, semmi pénzért nem fogom leírni. Mindenkit megkímélek tőle, még az ellenségeimnek se kívánnám.
Ennyit nem ér meg. Higgyétek el, jobb lesz így az életetek ha nem látjátok. Legalább ti meneküljetek meg. Én már nem számítok, hagyjatok itt és fussatok tovább, az istenért, nektek családotok van, de nekem már úgyis végem!