megjöttem

Akkor kezdem is. Azzal kezdem, ami most történik. Hazajöttem, és nem győzöm elolvasgatni mások blogjait, úgyhogy ha meg nem sértődnek, későbbre halasztom a dolgot, és majd kandalló mellett, forró kakaót szürcsölgetve fogom őket olvasni, amíg odakint nagy pelyhekben esik a hó. Vagy mondjuk holnap.
Na.
Szóval írtam egy kis noteszecskét az egy hét alatt, de főleg csak címszavakat és rövidebb szókapcsolatokat jegyeztem fel, mert időm se, kedvem se, és kézségem se volt írni. Úgyhogy most csak itt csak most és csak nektek fogom felidézni, mi is volt. Első nap értelemszerűen utazás.

2. nap: kaptam egy király notebook hátizsákot. És hozzá rögtön ki is találtam három érvet, hogy miért jobb, mint a hagyományos, kézzel vihető változatok.
- Sokminden belefér. Rettentő sok zsebecske és cipzár van rajta, asse tudom, mit tegyek bele, hisz' én csak egy laptopot akartam, hozzá max egy adaptert és egeret, de annyira tágas belülről, hogy bőven jut majd hely egyéb egyetemes cuccoknak, füzeteknek, tollaknak és kétheti meleg élelemnek, hálózsáknak és egy nyolcszemélyes sátornak, és nyolcadmagamnak. Tényleg nagy.
- Ezt a több tonna terhet nem kézben kell vinni, hanem kényelmesen a hátamon. Ez egyrészt nem fárasztó, másrészt így felszabadul mindkét kezem, és így biciklire is pattanhatok akár.
- Nem feltűnő. Ha éjszaka sétálgatnék vele a városban, senki nem méregetné és nem gondolkozna a kezemből kikapásán és az esetleges eltulajdonításán, hiszen fel se merülne senkiben, hogy a tetszetős hátizsákom egy notebookot rejt.

3. nap: Ma vettem egy Flash-programozási kézikönyvet, és így gép nélkül is érdemes volt elolvasni. Annyira belejöttem a témába, hogy nincs messze az idő, hogy blogomat flash-alapokra tegyem át. Új lesz, modern lesz, szép lesz, nehéz lesz, de megoldom. Ezenkívül jelzem, hogy már készül az atomcsirke 3.0-ás verzió. Az se nem lesz kutya. És ha már itt tartok, akkor elmondom, hogy a fotógalériát át fogom csinálni, mert olyan sok képet csináltam a balcsin, hogy lelassulna az egész, és őszintén szólva engem kifejezetten zavart, hogy a képek összevissza mozognak és hullámzanak a kurzor miatt. Szóval nagy újításokra lehet itten számítani. Rögtön neki is állok, ahogy leírtam ezt a bejegyzést.

4. nap: az embereknek mindennapos vágyaik vannak. Kábé du. négy óra, strand, dögmeleg, mindenki a vízben játszik vagy a parton napozik, szól a strandrádió, satöbbi. Jön egy sárga, csillagmotoros kétfedelű repülőgép, reklámcsíkot húz maga mögött, alacsonyan repül, hogy mindenki láthassa, szaltókat csinál, forog összevissza, és az utolsó fordulóban fehéren csillogó cetliket szór a strandoló tömegnek, majd elrepül. Ekkor mindenki eszeveszetten rohan oda, a napozók felállnak, vízbeugrálnak, a tömeg egymást tapossa, hogy hozzáférjen a kis papírdarabokhoz (szerintem valami reklám lehetett), és mindenki magából kikelve ordibál, hogy PÉNZ! PÉNZ!
Aztán végül senki sem tudta meg, hogy ezresek, huszasok vagy csak reklám volt-e, mert az összeset elfújta a szél a nádasba. De azért jó volt látni, hogy egy pillanatra mindenkiből előtört az ember.

5. nap: Van három doboz Nougat Bitsem. Egyenként 750 grammot nyomnak, eredeti osztrák gyártmányból vannak. És csak az enyémek.

utolsó előtti nap: A balcsi kezd úgy istenigazából viharossá válni, az áramellátással is gondok vannak, távollétünkben a hűtő gondolt egyet és leolvadt, eláztatva mindent. A teszkóban az eladó hasonlított Krakomperger Szilvire, és erre szöget ütött a fejembe, hogy vajon mi lehet most vele, úgyhogy ha hazaértem, meghívom egy teára.

Hát ennyi minden történt, és ez a bejegyzés is kezd már kissé terjedelmessé válni, úgyhogy lehet arra számítani, hogy ha lehiggadok, írok még ma.
Addig is a balcsin és AU-ban készült képek és új, kezdetleges fotóblogom alappillérei megtekinthetők ezen a linken.