fizika kettő

Kissé fura hangulatban telt ma a fizika érettségi. Próbáltam ráhangolódni az egészséges izgalomra, amit ilyen alkalmakkor élhet át az ember, amikor megjött katinéni, leellenőrizte a függvénytáblázatokat, majd így szólt:
- Na, koppányka, hogy sikerült a matekja, nem jól sikerült, én tudom, de mondjon egy számot!
döbbenten nézek: - Milyen számot?
- Százalékot.
Most már óvatos vagyok: - ...úgy nyolcvan fölött...
Bólogat, hogy nemnem. Meglátja a szememben a rémült döbbenetet: - na, még nem javítottam ki az egészet, de eddig ennyi.
Szóval így kezdődött. Utána megtudtam, hogy még dávidnak is 89% lett. Szal ez van. Kipakoltam a csokimat, az innivalót és mindjárt kezdünk. Utána kezdtünk, mayerné volt az első felügyelő, de bejött igazgatónő is. Írtózatos szigor volt, mobilokat kifelé az asztalra, ültetés, meg minden, mayerné erre bejelenti: a fiúknál, aki leveszi a zakót, az nem teheti a mellette lévő székre, hanem annak oda előre ki kell vinni a táskákhoz, és a papírzsebkendőket is átkutathatják. Erre igazgatónő közbeszól, hogy nee, ezt azért nem kéne már, hova a zakókat?
Erre mayerné kissé zavartan, hogy hát oda előre ki a táskákhoz. Erre igazgatónő megkomolyodik, és határozottan bólogat, hogy ezt azért már nem kéne, ez már túlzás, és meg ott mosolygok a harmadik padban kettejük párharcán. Végül igazgatónő győzőtt, nem kell kivinni a zakókat, és nem kell legyűrni oda a táskák mellé a mocsokba.

Utána kezdjük, oké, elkezdjük írni, néma csend. Most jöttem rá, hogy mennyire irritál, ha mások járkálnak a padom mellet, miközben írom a dogát. M-né folyton járkált, megállás nélkül, minden pad mellett szépen lassan ment el, és belenézett a dolgozatokba is, hogy mit írok, a fejem fölött. Ilyenkor mindig a függvénytáblázatot kezdtem el lapozgatni, mintha keresnék valamit, de tulajdonképpen meg csak igen nagy önuralomra volt szükségem, hogy ne ugorjak fel és rúgjam gyomron, hogy ugyan hagyjon már minket érettségit írni. Tisztára elegem lett belőle. De szerencsére nem állt szándékomban megzavarni az érettségi rendjét. Aztán egyszer megint megállt a padom mellett, és nem láttam, merre néz, csak azt, hogy felém van fordulva. Összeszorítom a fogam, és írok, mint ha mi se történt volna. De nem tágít, csak ott áll. Feléfurdulok és próbálok az agresszív helyett kérdő kifejezést erőltetni az arcomra, erre ő meg mondja, hogy csak a csokimat nézte, és utána ment tovább. Erre elgondolkoztam, hogy bizony M-né nagy műértő lehet, ráadásul szolidaritást érezhet az édességek mellett, ha képes percekig meditálni egy csoki feliratain:Igen, pancser puskázó vagyok, aki csak azért hoz csokit érettségire, hogy arra írja a puskát, még akkor is, ha fizikán nincs is hogyan puskázni, de most lebuktam, kész, vége, lebuktam.

Hát így telt a fizika, ami nem sikerült valami fényesen, húztam volna haza mint állat, de utána talákoztam gxuriczával, és ő elmondta, hogy a magyar általánosan rosszul sikerült mindenkinek, átlagban 10 ponttal rosszabb lett, mint tavaly.
Úgyhogy ezek után most azt tervezem, hogy felrakok valami véres akciójátékot a notebookomra, valami extrabrutálisat, amiben értelmetlenül kell gyilkolni, és addig játszom vele, amíg szét nem b*szom az agyam, és közben hangosan fogok káromkodni, olyan válogatott nyelvi nyalánkságokat, ami csak olyan jeles alkalmakkor juthat eszébe az embernek, amikor mondjuk a felesége bejelenti, hogy válni fog, kirúgják a munkahelyéről, vagy egyszerűen csak rájön, hogy elkúrta az érettségit.

Update: Finom csoki volt, szerintem M-né tudta előre, és meg akarta enni.