mobil

Ma sokat telefonálgattam az ügyfélkapu-intézés miatt. Nem fontos. De csörög a mobilom, nemtom ki az, ismeretlen szám, látom, hogy mobil, felveszem, beleszólok, a nevemet is mondom a biztonság kedvéért:
-Halló, Juhász Koppány.
csend, csak a háttérből kiszűrődő iskolai gyerekzsivajt lehet hallani. Felismerem, hogy iskolai.
- ... halló?- egy idős férfi hang.
- (megint én) Halló.
- ... halló... halló!
- (megint én, most már kicsit hangosabban) Halló!
- Halló, én ###-nét keresem.
-Akkor bizonyára téves hívás.
- Halló?
- Téves hívás! (nem ingerülten, csak hangosan)
Bííp.
Letette. Nem köszönt el, végül is minek, hiszen úgyis téves volt, vagy csak egy kukkot se hallott, és azt hitte, nincs senki a volnal végén. És az a legjobb ebben a dologban, hogy megközelítőleg minden harmadik hívásom téves, amit eddig valaha mobilról fogadtam. Minek adnak az idős embereknek mobilt, ha arra nem veszik a fáradságot, hogy legalább egyszer leellenőrizzék a számot, amit hívnak. Mert ha vezetékesen tárcsáznak el, azt elfogadom. Remeg a keze, meg minden, vagy éppen véletlenül nem figyel oda, és kétszer üt le egy számot, vagy ellényúl, és csak a hívás után derül ki. Na és? Hiszen ott mutatja a kijelző, minden egyes számot le lehet róla olvasni! Mert biztos, hogy minden mobil mutatja. Vagy ha ezt nem, legalább valaki megmutatná nekik, hogy hol van a telefonkönyv, ahol az előre eltárolt számok vannak.
Pfúú. És még panaszkodnak, hogy kevés a nyugdíj. Ha nem lenne minden második szám téves, amit tárcsáznak, akkor már feleennyit kéne telefonra költeni.
Amúgy a nyugdíjasokkal semmi bajom. Csak legalább megpróbálnák elfogadni a modern technikát, megpróbálni legalább a legfontosabb elemeket megtanulni (alap mobilhasználat, e-mail írása, google, SMS, stb.) és nem csak sóhajtozni, hogy ehhez, meg ahhoz nem értenek. Pedig lehetőségük is lenne rá. A saját érdekükben kéne. Mindegy.