2007. december 22., szombat

kevés lelki

Tegnap este beugrott a megfelelő szó, ami az esetleges lelki társamat (barátnő, talán esetleg feleség) jellemezné: megértő
Ezalatt azt értem, hogy ha mondjuk beszélgetünk, és egyszer nem válaszolok neki, mert nincs kedvem válaszolni, az nem azért van, mert valami miatt halálosan megharagudtam rá, és emiatt most neki is meg kéne haragudnia, és ellenségek leszünk egy hétig, hanem mondjuk azt, hogy valami érdekes jutott eszembe, és most arra figyelek néhány percig, vagy akár csak azt, ohgy nincs kedvem válaszolni. Meg más esetben is megértő, olyan ember, aki pontosan tudja, milyen belülről a lelkem.
Namármost, mivel nem szívesen barátkozom új emberekkel, és nekik is nem szívesen tárom fel a lelkem, mert sebezhetőnek érzem magam a lelkem által, úgy érzem, rajtam kívül senki nem tudja, milyen vagyok belülről. Szerencsém, ha hetven évesen megtalálom a lelki társamat. Ezért van az, hogy nem akarok házasodni, nem akarok barátnőzni, és egyáltalán néha olyan undok vagyok nem csak a nőkkel. És itt jön a lényeg:
Kari újra össze akar jönni velem. De nekem olyan nő kell, aki nem kapja fel a vizet, és nem sértődik meg halálosan, ha egy napig elszakítom magam a külvilágtól. Először tényleg azt hittem, hogy tetszik. De hideg fejjel végig gondolva: Ha eddig valamit az eszem helyett a szívemre bíztam, baj lett a vége. De mostantól az agyam átveszi az uralmat. Sokkal egyszerűbb egy érzelmek nélküli világban élni.

Most beszéltem K-val, szerelmet vallott nekem, pedig már egy éve nem láttuk egymást. Ezt becsülöm benne. Ő már közelít ahhoz, amire gondolok. Csak hát nem szeretem. És ez baj.
Ezért mondom mindenkinek, hogy agglegény leszek. Egy érzelmek nélküli világban. Régi Királyok Városa.