Majdnem tisztára el is felejtettem, hogy még nem posztoltam az idei órarendemet.

Namármost ezekről azt kell tudni, hogy az első két órának se tematikája, se követelménye, se semmije nincs még, és nagy a valószínűsége hogy nem is lesz. A harmadikat két hét múlva fogom teljesíteni Szerbiában, a negyediket két hete teljesítettem, az ötödikért pedig nem kell megmozdítanom a kisujjamat sem.

Mindezek ellenére nem mondhatni, hogy amúgy unatkozom odabent.

Ha tíz évvel ezelőtt valaki megmutatta volna, hogy kell elektrondiffrakciós mintákat profilozni, arra gondoltam volna, hogy ez bizony kőkemény mágia ami az ördögtől való, bár kétségtelenül kurvára hasznos, mert bármiről ki lehet találni belőle, hogy miből van. És arra gondoltam volna, hogy nincs az az isten, hogy én valaha olyan helyzetbe kerüljek, hogy ezt meg kelljen tanulnom. Majd odaadom valakinek a mintámat, aki ért hozzá.

Ha öt évvel ezelőtt mutatta volna valaki hogy kell csinálni, áhítattal néztem volna az illetőre, hogy ő a megváltó, hogy ilyet is tud, és hogy rutinszerűen tudja használni azt a 150 milliós eszközt, amivel ilyen képet lehet csinálni. Szakdolgozatba ilyet rakni nálunk igencsak nagy kiváltság, luxus úri huncutság lett volna.

Ha tavaly mutatta volna valaki, azt gondoltam volna, hogy oké, de én ezt nem állok neki megtanulni, mert nincs rá szükségem, és amúgy se tud senki vállalható alapanyagot szolgáltatni, amin lenne értelme megtanulni. Pláne nem én.

Aztán ma reggel rájöttem, hogy ha haladni akarok a dolgommal, akkor nem kell és nem is szabad másokra/csodára várnom. Úgyhogy felizzítottam a TEM katódját, két nehéz óra alatt összeszenvedtem egy vállalható diffrakciót a saját, pénteken elkészült mintámon, aztán nekiültem kézzel és képelemzővel kiszámolni a rácssíkokat. Piece of piskóta.

Aztán ma este rájöttem, hogy mennyire durva már, hogy inkább ezt csinálom időelbaszásként, csak addig se az előadásomat kelljen a jövő heti tanszéki szemináriumomra.

A statisztikák szerint ma a statisztikák szerinti legnépszerűbb politikus mellett sajnálatos módon még 164.000 ember hunyt el. A statisztikák szerint ehhez képest ma 390.000 gyerek születik, gratulálok, hogy a te öcséd, Boromir, az egyik közülük. Köszi a kérdést, de nem hiszek a lélekvándorlásban. A statisztikák szerint ez a poszt a ma íródott 4.060.000 blogposzt közül az egyik. Valóban érdekes nap volt a mai.

Én reggel tartottam labort, addig pedig Tamás dolgozott. Aztán Tamás tartott labort, én pedig addig ramanoztam valakinek a cérium-oxidos mintáit (közben pedig kiosztottam egy kettest meg egy minor revisiont), aztán úgy döntöttünk, hogy a sok fáradság után megérdemeljük, hogy harmadik alkalommal is elmenjünk egy kis esti rögtönzésre.

Így néz ki a világ a fény 532 nm-es hullámhossza nélkül.

Hétfőn esténként a klub zárva van, nincs hangzavar és tömeg, nincsenek emberek, és 25%-al olcsóbb a sör. És addig maradunk, amíg bírjuk szusszal. Nem akarunk rocksztárok lenni, mert azok lúzerek.

Óh btw, majdnem elfelejtettem, ma jött reggel a múltkori feledékeny srác, hogy ezennel kéri a mérési adatait, és holnap be akarja hozni kidolgozva, készen. Volt aki erre tippelt?

Meglepődtem, amikor megláttam a szansájnt a listában, mert az én kedvenc scifijeimet nemnagyon szokták listásítani, csak a mainstream alkotásokat. Meg azért is lepődtem meg, mert bár tényleg hardcore film, nem sok köze van a tudományhoz, a listába ennek a helyére simán beférne mondjuk a másik Cuarón-lakotás, a Gravity is, amit viszont valami érthetetlen módon kihagytak, pedig abban az űrállomások és -hajók pályáját leszámítva meglepően sok igazság volt. De ennyi erővel a Sunshine helyére simán befért volna a Moon vagy az Interstellar is. Attól még ezek is realistábbak.

A vasárnap hajnali kettő a legalkalmasabb időpont arra, hogy excel tábla segítségével döntsem el, hogy a nyolcféle hőmérséklet-tartományt átfogó infravörös hőmérők közül melyiknek a legjobb az ár-érték aránya. A legelsőnek. De az csak 380 fokig mér, ami nekem kevés, úgyhogy az ötödik lesz a nyerő.

Odamegyek a laborban Bettihez, éppen a gumikesztyűmet veszem le, ő pedig valami fontos dolgot pipettázik. Vidáman újságolom:

- Használtam a kék bogyót élesben! (tegnap tanultam meg tőle phd-hallgató létemre, hogyan kell)

- ... kék bogyót?

- Igen, a kék pipettázó golyót.

- Ja, jó. Mások ha kék bogyóról beszélnek, általában másra gondolnak, és nem értettem, miért mondod ezt el pont nekem.

Én azért örülnék ha ez megjelenne és amazon-módra lehetne emberekről értékelést írni (oh wait...). Így elképzelve, kapásból életem valaha volt három-négy legnagyobb, kvázi világinternet méretű trollkodását tudnám véghezvinni a rendszer ellen a profilommal. Egyébként nem tudom, hogy a tisztelt powermami hogyan képzelte, hogy majd a facebook csak úgy odaadja neki az adatbázisát és nem hajtja el őt röhögve a picsába, de azt biztos hogy nem képzelte el sehogy, hogy mi lenne, ha mondjuk egy magamfajta arc rászabadulna a rendszerére.

Egyébként az anyuka miért akarja tudni hogy kire bízza a gyerekeit? Nem ő maga akarja őket nevelni? Milyen anya az ilyen? Nulla pont.