Utálom, amikor a scifiben a tudós odamegy a főszereplőhöz, és nagy hévvel belekezd a fontos, sorsdöntő tudományos szövegébe, és akkor a fontos szereplő azt mondja neki, hogy kímélje meg őt a teknoblablától, és csak a lényeget mondja.

Először is, ez elárulja a főszereplőről, hogy nem érti a szakszavakat sem, meg hogy miről van szó. Nem szeretem a tapló főhősöket.

Másodszor, a teknoblabla pont arra jó, hogy egyértelművé teszi a helyzetet, vele sokkal egyszerűbben és világosabban lehet elmagyarázni, hogy mi a tököm van. Mert a szakszöveget pont arra találták ki.

Harmadszor, engem érdekel a teknoblabla, mert fel tudom vele mérni hogy valaki mennyire szakembere a témának. Még ha csak filmről is van szó, ennek kidolgozása az igényesség egyik fokmérője szokott lenni a filmekben, ettől lenne hiteles egy tudós, nem attól, hogy steril laborban mászkál szemüvegben, köpenyben és görnyedt háttal. A hiánya pedig az igénytelenségé, amikor a forgatókönyv és a szövegkönyv írója még csak arra sem veszi a fáradságot, hogy alapvető összefüggéseknek nézzen utána a témában.

Ez is olyan apróság, amit a rövid kritikáimban emlegetni szoktam, de ezek pont azok az apróságok, amik egy pillanat alatt földbe tudják döngölni a filmélményt.

Ha két szóban kéne jellemeznem Miskolcot, a városnak és lakosságának jelenét, kulturális örökségét, akkor az a két szó pontosan az az ars poetica lenne, amit az egyik villamosmegálló falára firkálva láttam ma. Így, betű szerint: TETÜ MORE

Szóval múlt héten határidőre megírtam és leadtam egy kézirat bírálatát, és legszívesebben amúgy itt is megosztanám afféle állatorvosi lóként, hogy hogy néz ki egy igazán színvonaltalan kézirat. Annyit mondok róla, hogy kínaiak írták, gyakorlatilag nem sok tudományos teljesítmény szerepel benne (de az most mindegy is), az angol nyelvhasználat minősíthetetlen, és a nyelvtudás hiánya arra sem mentség, hogy az általuk használt, a kutatás központi elemét jelentő carbon black nevű kereskedelmi termék (alapanyag) helyett következetesen mindenhol black carbont használnak, ami meg egy klimatológiai-geológiai fogalom, és távolról sincs köze a témához.

Eleinte úgy álltam hozzá, hogy én egy kis csíra vagyok, és próbálom kedvesen közölni velük hogyha hibát találtam, de basszameg három kutató írta, elvileg mind a hárman legalább egyszer átolvassák ha már kiadják a kezük közül, és szerencsés esetben eljutnak legalább a cím közepéig, ahol szerepel ez a kifejezés. Nem tudom megérteni és elfogadni azt az érvet, hogy kínaiak és idegen nekik az angol, én meg magyar vagyok, nekem is idegen az angol, mégis tudok elfogadható színvonalon angol publikációt közölni, pláne úgy, ha még ketten rajtam kívül át is nézik. Szóval az egy dolog, hogy hemzseg az egész olyan nyelvtani és stilisztikai hibáktól, amiket miután mindhármukon átment, én első olvasásra kiszűrtem, és azon is jótékonyan át tudok siklani, hogy semmi újat nem mond a cikk, nyilván tölteléknek kell, vagy valaki tudományos fokozatához, whatever.

De amikor azzal sem vannak tisztában, hogy egyáltalán mi az az alapanyag amivel dolgoznak, én pedig egy guglizás legelső találatából ki tudom deríteni, akkor már igazából nagyon elborult az agyam, én megírtam nekik, hogy betűről betűre javítsák át a cikküket, de úgy, hogy közben folyamatosan konzultáljanak egy tudományos szakértővel, valaki olyannal, aki ért a témájukhoz, mert ők maguk szemmel láthatóan nem. Meg akkor már egy olyannal is, aki valamennyire tud angolul.

Állati jó szívem volt, és major revisionre javasoltam a kéziratot. Csak remélni merem, hogy a másik bírálótól nem ússzák meg ennyivel.

Ugyanakkor egy év után frissült is ezzel a publikációs jegyzékem.

A szkeptikus csoport ma délelőtti teljesítménye (lusta vagyok printscreenelni), pár mondatban összefoglalva:

Témaindító poszt:
Van ez az új ötszöges matematikai dolog amit felfedeztek. Vitába keveredtem másokkal (444 kommentelőkkel - a szerk.), akik azt mondják hogy a matematikának semmi haszna. De én sem tudok nekik mivel érvelni, mondjatok már légyszi érveket, amiket ki tudok majd innen másolni.

Kommentek:
- [Egy példa.]
- [Irreleváns komment.]
- [Értelmetlen komment.]
- Én elhiszem hogy ez így van, de mutasson már nekem valaki egy [félreértett dolog, aminek semmi köze a témához].
- Csak szólok, hogy [miért abszolút nonszensz az előző komment].
- Az előző kommentelő vagyok, tényleg hülye voltam, de attól még nem kell így leoltani.
- Bocs.

Ezt az okádékot érdekességképpen mutatom, mert e pillanatokban is határozott számú ismerősöm osztogatja fészen.

Namármost azok számára akik úgy érzi hogy az ötven pont közül akármelyikkel is tud azonosulni illetőleg érvényes rá, két gondolatot fűznék az egészhez.

- Nem kell nagy művészet ahhoz, hogy valaki egy többé-kevésbé igényes pasit valahonnan össze tudjon szedni, de ezek szerint elképesztő számmal vannak nők, akik még erre sem képesek. Az igényes pasi fogalma alatt azt értem, hogy képes felfogni és értelmezni azt, amit a nő jelez számára a saját szexuális igényeiről.

Egy másik lehetőség, hogy a nő egyáltalán nem jelez semmit senkinek, csak kiteszi ezt a fost a netre meg belájkolja, mások meg bólogatnak rá hogy igen így van, de a párjuknak már nem mutatnák meg, hogy tessék, nézzed, mert úgysem értené meg. Mert egy gyökér, még olvasni sem tud. Mert én egy gyökér, funkcionális analfabéta pasival vagyok együtt, aki alapvető igényeimet sem tudja kielégíteni.

Szóval ez az szar inkább jellemzi az íróját és a rajongótáborát párválasztási szempontból, mint a férfiakat.

- Ha jól értelmezem a dolgot, akkor van a nő, aki pasijának sok fáradságba, unott, elkapkodott, robotikus előjátékba, végtelenségbe nyúló érzéketlen döfködésbe kerül, és rengeteg időbe telik, mire végre nagy nehezen "elér a célvonalig", ha egyáltalán sikerül neki.

És ez a nő nem képes felfogni azt sem, hogy ez konkrétan a saját nulla teljesítményét jellemzi. Ha nő vagy, és lájkolod ezt a listát, az egészen konkrétan azt jelenti, hogy ronda vagy, egy cseppet sem vagy kívánatos még pucéran sem, a pasid is hogy ne lankadjon le, helyetted inkább valami harmadosztályú pornósztárra próbál gondolni miközben téged döfköd, mert te mindezeken túl nem vagy több az ágyban sem egy darab deszkánál. Ezt jelenti ez a lista.

Én pedig most azért baszom fel az agyam, mert nem értem, hogy az ilyenek hogy lehetnek még életben.

Tagadhatatlan, hogy ezt a fotót nem kéne amúgy sem kisgyerekeknek mutogatni, de szerintem a legijesztőbb dolog a képen a Nem rubrika mellett található Nincs adat.

A felnőtté válás egyik fokozata volt az, amikor nem a csipszekhez és a PC-játékokhoz mentem oda először az áruházban, hanem a szegőlécekhez és fúrófejekhez, és azok után néztem vágyakozó pillantással.

A második fokozat bizonyára az, amikor már nem azért filmezem és fotózom végig a nyaralást, hogy kirakjam fészre/twitterre/instára, hanem hogy meglegyen emlékbe.

A közel kéthetes kényszerű hallgatásom oka pedig az, hogy nemigazán volt internet (a legnagyobb tételem adatforgalom terén az volt, amikor egy nóném szlovén benziknút free wifijén húztam le a 313 megányi térképet a GPS-hez, nemegészen 6 perc alatt).

Azt viszont lvl 2-es felnőttként is elképesztő gyökér dolognak tartom, amikor valaki egyik pillanatról a másikra (egyik hónapról a másikra) szünteti be a blogolást, úgyhogy ilyenre az én esetemben sem kell számítani.

Az én munkaköri leírásom annyira nem világos, hogy konkrétan nekem kell kitalálnom és utánanéznem, hogy mit is kell csinálnom. Emellett rendszertelenül vagyok leterhelve, mert bármikor, akár még a nyaralás közepén is jöhet egy olyan munka, ami miatt kénytelen vagyok a horvát tengerpartról az előre általam gondosan, vészhelyzet esetére beállított vpn-nel belépni a munkahelyi gépemre csak azért, hogy letölthessek olyan dolgokat, amiket másnap a parton két úszás között tudok elemezni hogy elkészüljek határidőre. Emellett a főnökeim egyáltalán nem hülyék, és pontosan tudják, hogy miket bízhatnak rám és mikor. Bármit és bármikor.

1) Az én asztalom a lehető legkülönfélébb dolgokkal van tele, nyomtatott ciklon-modell, összeforrasztgatott tápegységek, rengeteg papír és jegyzet egymás hegyén-hátán, a falon mindenféle spektrum, képlet és diagram felragasztgatva, és az a legdurvább az egészben, hogy ez teljesen autentikus. Én így tudok dolgozni, és csak így vagyok képes a legapróbb kis adatot megtalálni, ha egy konkrét papírhalmazban pontosan tudom a helyét.

Én nem csak úgy csinálok, mint aki úszik a feladatokban; én tényleg úszom bennük.

2) Nekem a munkaköröm szerint jószerivel olyan kérdéseim lehetnek, amikre a főnök nem tudja a választ, és nekem kell kiderítenem. Így ez a pont nem áll meg. Viszont szeretek odamenni a kollégákhoz dumcsizni. És nem is szoktak egyébként nagyon szívrohamot kapni ha nem vagyok az asztalomnál, mert olyankor opcionális, hogy éppen a laborban vagyok, órát tartok, órán vagyok, műszernél vagyok, satöbbi.

3) A krómot már beálcáztam, mert nem szeretem, ha túl nyilvánvaló, hogy hírportálokat nézegetek. A képernyővédőm meg SETI; ha már munkahelyi gép és ingyen van az áram, akkor kihasználom az erőforrásait akkor is, ha nem vagyok ott.

4) A gépeléssel nem tudom, mi van. Inkább a kattintgatás megy.

5) Ezzel már párszor majdnem nagyon megszívtam. De hálistennek még úgy komolyan sosem.

6) Az ebédszünetem néha csak öt percig tart amíg kiszaladok a boltba pizzáért meg kóláért, utána pedig az asztalomnál fogyasztom el netezés közben. Néha meg önkényes módon órákig.

7) Kulcsok szoktak nálam lenni a kezem ügyében általában, mert azzal nagyon fontosnak gondolom magam.

8) Ezt nem tudom értelmezni.

9) Ez jó lehet, leszámítva azt az apróságot, hogy a főnökeimet egyáltalán nem érdekli, hogy egyedül végzem el a feladatot, vagy többen. Ők azt leszarják, csak legyen elvégezve. Hogy kell-e nekem segítség benne, az az én dolgom. És igazuk is van.

10) Úgyis csak napok múlva olvassa el, akkor minek küldjem időzítve?

11) Nem keresek, szeretem a melómat. Végre a teljes kiégés állapotáig kiélhetem magam.