Ma hajnalban a másik lábam is izomgörcsöt kapott (Y)

Anya azt mondta ő is kapott izomgörcsöket. Amíg terhes volt. Ettől egy kicsit megijedtem.

Szerintem ezt nem gondoltam át eléggé, de mostantól egy napig minden kérdésre válaszolok.
De előtte valaki elárulhatná, mitől csurom vér az orrom.
Ezt most találtam ki: nem mindegy, hogy a fagyi visszanyal, vagy a nyali visszafagy. Vagy a nagyi visszafal. Vagy a nagyi visszanyal. (Fúúj!)
Vagy a nagyi visszafagy.

Ma sem ciki összecsapott magyar házit posztolni 2004-ből, most találtam az előbb véletlenül.

De legalább történelmileg hiteles. A mélységélességen még állítanom kéne.

Na jólvan. Itt ülök most az ágyon, lámpa lekapcsolva, csak a képernyő rikít az arcomba, lejjebb is veszem a fényerőt, de még így is rikít. Tegnap éjjel semmi szörnyű nem jött be a szobámba (vagy csak nem tudok róla), úgyhogy most is nyitva az ablak, és addig nyitva is lesz, amíg be nem jön végre valami amit a pániktól sikítva le lehet blogolni.
Fogkrémes lett a pólóm. És épp az orrnyergemet dörzsölgetem, és közben gondolkozom hogy mit írjak. Egy hülye muslica repked az URL sáv alatt. Szóval. Majd jusson eszembe, hogy a tetőablakot kicsit lejtősen hagyjam, ha netán éjszaka esni kezdene. Mindenre gondolok. Ébresztő beállítva reggel nyolcra, és le is csekkolva hogy tényleg beállítva. Elkezdtem olvasni a rock spirit blogot, a legelejétől. Ezt csak úgy mondom. Egyébként arról az emberről akartam mesélni még, aki bő négy hónapig blogolt, de az alatt olyan posztokat hozott össze hogy ő a példaképem már évek óta, és basszus nem bírok felnőni hozzá, mert ilyen semmilyeneket posztolok mint most ez is itt. De a nickjét nem árulom el, mert ő az enyém.
A lelki társamra van szükségem most.
Ez is milyen egy elcseszett civilizáció már, nincs háború, nincs pestis, nincs semmi ami miatt lhetne rinyálni, jólét van meg wifi, virtuális problémákat kreálok magamnak, a lelki társam után sírok, pedig tudhatnám hogy ő most éppen alszik. Tehetném én is azt.
Amúgy meg mi az a lelki társ? Hogy bizonyosodsz meg róla, hogy ha azt gondolod valakiről hogy ő az, hogy tényleg ő az? Meg egyébként szükség van rá? Mivel tud ő többet nyújtani mint egy akármilyen másik megértő/szerető társ?
OMG.
Én végig magamban gyűrtem le* a problémáimat. Most jöttem rá, hogy én önmagam lelki társa vagyok.
És akkor most ezt még posztoljam is?

* gyk elfojtottam

Ma éjjel ismét megmutatkozott a szuperképességem, amikor is alvás közben spontán (!) olyan izomgörcsöt kapott a jobb vádlim, hogy egyből felébredtem az iszonyú fájdalomra. Nem tudom hogy csináltam, ha tudnám már az amerikai hadseregnek dolgoznék a kutatási részlegen.
Hah. Nem kell nekem lódarázs, megoldom magamnak, önerőből tudok nyomorék lenni.
Egyébként ahogy most leírtam a "lódarázs" szót, be is jött egy az ablakomon. Menekülni persze fél lábbal meg sem próbálok, így nem is foglalkozom vele. Jól kezdődik ez a nap.

Lehetne rosszabb is.

Egyébként én könyvben hamarabb olvastam, valamelyik hermanhéten nyertem, már akkor is ütött, és akkor fogom bárkinek is odaadni elolvasásra, ha visszakaptam az összes könyvet amit valaha elolvasásra adtam valakinek. Érdekes így nézni hogy már előre tudom a filmvégi WTFot.

Ha egy hídon terhelési próbát végeznek, akkor ugye ott a járműveket teletömik emberekkel is hogy életszerűbb legyen?

Btw lehet fogadni, idén milyen vérengző veszélyes fenevad fog elsőként bejönni a szobámba ha éjszakára nyitva hagyom az ablakot.

Ez a rigó se foglalkozik velem.

Az van, hogy én már kinőttem a dobvizsgák előtt parasztvakításból, amikor a vizsga előtt két órával már ünneplőben és egy pár ötös verővel a kezemben okítom a kisebbeket arra hogy mi a tuti, hogy aztán meg bemenjek és valami gagyi alap rockritmust toljak. Én már csak magamra kapok egy nyúzott fekete pólót farmert és sportcipőt, beesek, lazán előhúzom a táskából a Stagget, zúzok egy olyat hogy mindenkinek kurvára de leszakadjon a feje, majd szépen összecsomagolok, és lelépek. Heck yea.

Egyébként meg van egy tízen valahány éves kissrác a szimfiben, aki jobban zongorázik mint én olyan idős koromban, és ráadásul komlósi is, ma láttam a buszról, tök büszke vagyok rá, már így hogy kiderült hogy komlósi ő is.

Most pedig leülök, próbálgatom a fényképezőmet, és közben Occamet hallgatok. Mert én megtehetem. Mert kúl arc vagyok. Meg technikailag már nyár van, skacok.