készülök a holnapi vizsgára

Kinyomtattam a puskát a holnapi jog vizsgára, 11 méter hosszú lett. Nem vicc, tényleg ennyi. Viccesen fog kinézni holnap, már most halálra röhögöm magam, ha rágondolok. Titokban remélem, hogy a tanárnő is így fog reagálni rá.

Viszont ma a városban el akartam költeni az Alexandra vásárlási utalványomat, le is mentem, hogy keressek egy Alexandra könyvesboltot. Nem találtam. Elmentem a szinvaparkig, és ott a főutcán találtam 5 géniusz-boltot, egy fókuszt és egy líra és lantot. És rájöttem, hogy a géniusz minden bizonnyal sötét ügyleteket kötött a városvezetéssel a főutcai könyvárusítás monopóliumáról. Dolgom végezetlenül hazajöttem, és akkor jöttem rá, hogy a plázában van az Alexandra.

emlék

Nagyjából másfél éve lehetett, amikor nyár elején franciaországba mentünk, a két zenesulis csapat, és én mindkettőben benne voltam, emberfeletti munka, egy év folyamatos gyakorlás, negyven zeneszám fejből, hibátlanul és érzésből, rohanás egyik koncertről a másikra, de megérte, állva tapsoltak a város legnagyobb előadóterében, nem fértek be, kívülről tolongtak be a francia emberek, mert már nem fértek be, teltház volt, és állva tapsoltak nekünk, és füttyögtek és kurjongattak és sírtak. Nagyon jó érzés, amikor állva tapsolnak az embernek. És amikor vége volt, az ütő tanszék visszatért a hétköznapi kerékvégésba. Ütőórák voltak, és aki nem jött velünk franciaországba, tehát nem dolgozott végig intenzíven egy évet, annak ütősvizsgáznia kellett. Ez csak egy minikoncert a zenesuli nagytermében, néhány számot mindenki lezavar egyenként, hogy a szülők lássák, hogy tanul a gyerekük.
Na, amikor visszajöttünk, már egy éve nem ültem dobnál. Az ütőtanárom mondta, hogy most így évvégén nem is kell bejárnom ütőre, pihenjek otthon. De én mondtam, hogy nem. Én is vizsgázni akartam, csak úgy a poén kedvéért, a vicc kedvéért, hogy lám, megjártam Franciaországot, vért izzadtam, és most még arra van erőm, hogy vizsgázzak is. Két hét alatt újra meg kellett tanulnom dobolni, és vizsgáztam. Mintha hónapok óta csak a rohadt vizsgára készültem volna.

Ezt csak azért írtam le, mert rájöttem, hogy ez hiányzik most belőlem. Ez a bevállalás, ez, hogy poénból pluszban dolgozok, hogy megmutatom, hogy én korlátlanul bírom a terhelést. Na ez hiányzik. Valahol elhagytam útközben az egyetem felé.

hów

A macskám elkapta a havat.
Játszik vele. Ráugrik, aztán elfut, bebújik egy sötét zugba, aztán megint rátámad, felveszi a két mancsa közé, hempereg vele egyet, arrébb dobja, aztán megint elszalad.
Amúgy szeretek havat lapátolni. Mert az azt jelenti, hogy van hó. Érted...
Főleg, ha narancssárga macska játszik mellettem a hóban.

Az év meglepetése

Az úgy volt, hogy odamentem a Polimermérnökire nyolcra, mert kilenckor kezdődött a szóbeli, és a négy, Neptunra feliratkozott ember helyett tizenkilenc várakozott összesen. Várakoztunk, várakoztunk, és mivel sorsot rendet húztunk, és én voltam a hetedik, (ez azt jelentette, hogy du. 1-kor fáradhatok be a tanár úr szobájába tételt húzni) úgy döntöttem, hogy addig izgulok egy keveset, de abba hamar beleuntam, ezért a könyvet kezdtem el olvasgatni, és közben a vizsgaismétlő felsőbbéveseket kérdezgettem, hogy nem harap-e tanárúr, belekérdez-e, meg hogy miket szokott kérdezni. Azt mondták, hogy nem harap, hogy gyakran belekérdez, ilyen beszélgetős stílusban megy a dolog, és hogy a leggyakrabban a szemcséket szokta kérdezni, azon belül is a szemcseorientációt.
Hát én rendben át is nézegettem a dolgot, aztán mikor eljött az idő, behatoltam. Odabent tök otthonos volt minden, és nem is nagyon izgultam, mert mindösszesen egy fél délutánnyi tanulással a hátam mögött őszintén szólva nem sok esélyt adtam magamnak. Aztán megjött tanárúr, elkérte a zindexem, felcsapta a TK tartalomjegyzékét, és kiadta a feladatot: szemcseorientáció jellemzése, és utána magárafröcskölte a felrázott kólát. Ha mindez nem oldotta volna fel a feszültséget, hát azzal kezdte a feleletemet, hogy szép nevem van, igazi magyaros mind a kettő, és egyszer látott a tévében egy családriportot, ahol a főszereplőnek is dupla magyar neve volt, és én meg, hogy rögtön a feleletem első 10 másodpercére felrakjam az aduászt, elsoroltam a testvéreimet. Aztán elmondtam a feleletem, annyit tudtam az egész anyagból, de azt se teljesen, de azért elmondtam a szemcsék tulajdonságait, textúráját, és kapaszkodjatok meg, de az ODF-függvényeket is. Ekkor megállt, és mondta, hogy ezt bővebben. Ekkor valamit mondtam, de már arra se emlékszem, hogy mit, még valami inverz pólusábrákat kellett elemeznem, erre elmondtam, hogy az egyik kör alakú, a másik meg háromszög (arra emlékeztem csak, hogy milyen alakjuk van, arra nem, hogy mi a jó fenét jelenthetnek), de tanárúr meg volt elégedve, mosolygott, és kaptam is rögtön egy ötöst. Csak úgy. Egy ötöst. Ez kettővel jobb jegy, mint a matek, amit állítólag a legjobban tudok. Ötöst. Anyagszerkezettanból. Vannak csodák.
Bocs, hogy ilyen zaklatottan írok, ezt még du. le akartam írni, de a netem akkor gondolt egyet, oszt' elszállt, és most meg már rugdosnak, hogy menjek havat lapátolni. Sűrű volt ez a nap. De legalább most már lehetek nanotechnológus.

Holnap meg megyek könyvet venni a Mac OS-ról, mert újabban az a heppem, ez olyan, mint a linux volt két hete.
Holnapután jog, életemben először készülök elsütni egy tizenötoldalas légvédelmi üteget pörgetőspuska képében. Csak még ki kell nyomtatni. De könyörgöm, elkopik a lézer, mire kinyomtat 15 oldalt. És ez csak a puska.

Amit életemben legutoljára akarok megtanulni, az az orientáció-sűrűség-függvény jellemzése. A halálos ágyamon valaki tanítsa majd meg nekem. Mert hogy én önerőből nem fogom megtanulni, az szent.

kérdéssor

Lám-lám, ilyen időket élünk, manapság már a nemtanulás a sikk. Én sem maradok ki a jóból.

Étel: mindenféle krumpli, de inkább sülve
Ital: víz
Alkohol: Baileys (remélem így kell leírni), a többiről egy életre leszoktattak a gólyatáborban.
Szín: hivatalosan a kék
Együttes: Muse
Színész: Kiefer Sutherland, mert olyan ápoltan nézett ki a három testőrben
Színésznő: van, csak nem jut eszembe a neve
Film: A remény rabjai
Sorozat: Csillagkapu, Lost, Dr. House, Smallville, Miracles
Szám: van, azzal szoktam enni, hányni és néha beszélni is (viccen kívül a 2)

Hiszel-e:
Horoszkópban: nem, de néha vicces, hogy pont az ellenkezőjét írja
Istenben: néha igen
Túlvilágban: nem
Földön kívüliekben: igen
Magadban: ööö... igen, igen...

Mit gondolsz róla?
Álmok: némelyiket már meg akartam regényíteni, olyan kalandosra/innovatívra szoktak sikerülni
Szerelem: Volt egy pár, kivétel nélkül mind csalódás, úgyhogy nem lesz több.
Élet: Igyekszem letenni valamit az asztalára, mielőtt kilépek az ajtaján a fénybe.
Halál: Az mindig van. Engem nem zavar, csak ha kizökkent a mindennapjaimból. Nem kell fennakadni rajta, gyakran előfordul.
Dohányzás: Akit meglátok, hogy dohányzik, azonnal elkönyvelem róla, hogy bunkó, és úgy is viszonyulok hozzá, függetlenül attól, hogy ki az, ismerős, barát, vagy más. Nincs mese.
Káromkodás: Néha kell, akár a blogban is, ha a kontextus úgy kívánja. De csak ha muszáj.

Egyik-másik:
Vanília - csoki: mindenképpen a csoki, a vanília lányoknak való, és íze sincs.
Sör - bor: egyik se
Szárazföld - tenger: szárazföld, mert abban nehezebben lehet elsüllyedni
Fekete - fehér: fehér
Hideg - meleg: inkább meleg, az kellemesebb érzés
Nap - Hold: Hold, mert az érdekesebben és gyakrabban fogyatkozik, és mindeközben bele is lehet nézni.
Állat - ember: állat, mert ők érzelmileg fejlettebbek nálunk
Rend - rendetlenség: rend, de csak ha nem sérti az elemi alakzat transzlációs tulajdonságait legalább két dimenzióban

Közösség:
Szeretsz vásárolni? nem, mert általában speciális igényeim vannak, és emiatt gyűlölöm, ha közben figyelnek. Az az én dolgom, hogy mit veszek. És legtöbbször nem is forgalmaznak olyat.
Szeretsz emberekkel találkozni? csak akkor, ha már legalább olyan szinten ismerem, hogy tudom, melyik évszakban van a szülinapja
Hogy jössz ki a környezeteddel? az a környezetemtől függ
Mikor ismerted meg a mostani legjobb barátodat? "error 404"
Szeretsz középpontban lenni? nem, mert csak azok az emberek vannak a középpontban, akik nem tudnak a háttérből irányítani
Szereted, hogy ha boldog emberek vesznek körül? pfúj, nem
És ha szomorúak? nem bánom... de akkor ne rinyáljanak, csak csendben húzzák meg magukat
Milyennek tartanak a többiek? kérdezzük meg a többieket, mert nekem mindig mást mondanak

Előfordult már, hogy:
Ültél már repülőn? nem, de egyszer szeretnék
Voltál külföldön? Igen, legtöbbet Ausztriában, a sorban második Itália.
Sírtál mások előtt? előfordult már...
Másztál fára? az erdőben volt két saját fám, és napokat töltöttem ott fent (de persze nem egyhuzamban)
Találkoztál már híres emberrel? Egyszer Pesten a piros lámpánál Levente Péter észrevette, hogy integetünk neki, odajött az ablakhoz, mesimogatta a fejemet, és azt mondta, hogy nagyon szeressük a szüleinket, mert ők is nagyon szeretnek minket.
Eltört egy csontod? ha a koponya annak számít, akkor már sokszor
Be kellett feküdnöd kórházba? igen, amikor megszülettem. Nem volt semmi bajom, de azért megfigyeltek. Hülye kérdés. Mindenki kórházban születik.
Telefonbetyárkodtál? régen igen, de meguntam. Egy idő után már nem olyan jó poén. Bele lehet fásulni.
Lógtál az iskolából? nem gyakran, mert tudtam, hogy magam alatt vágom a deszkát
Úsztál tengerben? amíg volt tenger, igen
Voltál templomban? Nagyon kicsi voltam, de a memóriám akkor működött a legjobban, ezért szinte az egész gyerekkoromra emlékszem 2 éves koromtól. Egyszer a nagymamám vitt el, olyan 4 éves lehettem, a nyírgyulaji templomba, egy reggeli misére. Nem volt rossz, érdekes dolgokat lehetett látni odabent.
Fent maradtál egész éjszaka? szilveszterkor igen, de csak úgy natúr, úgy nem rajongok érte
Táborban voltál? legutóbb a saját magam által szerevezett, "linux" fedőnevű szeletelős kanbuliban, végtelen mennyiségű nő, drog és pia között
Gondolatban megöltél valakit? nem élek vele, gyakorlatban célravezetőbb

Egyéb:
Jobb, vagy balkezes vagy? kétkezes vagyok. komolyan.
Mi van az egérpadodon? végeláthatatlan mennyiségű anyagszerkezettan jegyzet, és néhány firka (az anyagszerkezettan füzetem hátulját használom egérpadnak. régen a fizikát használtam, de az tönkrement már)
Mi van az ágyad alatt? szőnyeg
Mitől félsz a legjobban? ott van a sidebarom alján. A molyembertől. Ember nagyságú, összefüggő szőr borítja, nagy piros szemei vannak és kis csőröcskéje, és nem ad ki hangot, de ha megijesztik, olyan hangon sikítozik, mint egy hatéves kislány. Éjszaka jön be, ha égve hagyom a lámpát, és megesz. Gyerekek, soha ne hagyjátok feleslegesen égve a lámpát!
Mi jár most a fejedben? az, hogy kéne puska a holnapi vizsgámra, csak hát szóbeli lesz, úgyhogy ezt megszívtam
Vannak háziállataid? egy macskám van, de én emberszámba veszem, mert ő is tisztel engem

Múlt:
Akit a legjobban hiányolsz: jelenleg épp Melinda
Amit a legjobban hiányolsz: egy életcél jól jönne már végre
Életed legszebb időszaka: a 3-tól 8 éves időszakom
Életed legrosszabb időszaka: ez
Ha visszamehetnél az időben, hova mennél? abba az időpillanatba, amikor sikeresen működésbe helyeztem egy féragjárat-alapú időgépet, mert az idődilatációt kihasználandó, a járat ciklotronba vezetett vége maximum ennyi utazást tenne lehetővé
Egy dolog, amit megbántál: hogy nem buktam meg 12. végén
Egy dolog, amit elfelejtenél: hogy ki vagyok. Tök vicces lenne.
Mi akartál lenni, ha nagy leszel? Először régész, aztán feltaláló, aztán űrhajós, most már csak simán nanotechnológus.

Jövő:
Állás: Sok pénz, hi-tech körülmények, barátságos légkör. És olyan tudományos felfedezés, hogy híresebb legyek a pápánál és Lara Croftnál.
Házasság: nem lesz, ha csak nem találok valakit, aki tekintettel lesz az AS-emre.
Gyerekek: Kizárt, hogy legyen, ki akarna ilyen apát, mint én vagyok. De ha lesz is, ne az én génjeimet örökölje. És max 2 legyen belőlük.
Fiad neve: mittomén még azt
Lányod neve: ezt se. majd a feleségemmel eldöntjük.
Hol fogsz lakni? Ha lesz olyan még, hogy Magyarország, akkor sopronban, de ha nem lesz, akkor valahol Kanadában.
Mit fogsz csinálni 20 év múlva? Épp leellenőrzöm az érintőképernyős mozivásznamon, hogy a SZJA-m 1%-a, mind a 32 millió megérkezett-e az Autista Alapítvány számlájára, de közben a nejem, egy gyönyörű, szőke, kékszemű istennő szól nekem, hogy nem az én tesóm van a tévében? Megyek megnézni, és akkor látom, hogy az előzenekarok, Madonna, lemegy a színpadról, a Rolling Stonest kifütyülték, és a testvérem zenekara kezd játszani, mert az ő koncertjére hivatalosan is a legtöbb jegy kelt el, amit valaha eladtak a világon. Miután nyugtáztam, hogy tényleg ő az, beficcenek a saját magam által konstruált teleportomba, és elmegyek a melóba, az 51-es körzet időutazással foglalkozó részlegének nanotechnológiai kutatólaboratóriumába.

Kár, hogy nincs tovább, csinálnám még, csak ne kelljen tanulni.

polito

Sikerült elküldenem a beadandót éjfél előtt, 31-én. De meg akartam ide írni, hogy talán nem kellett volna. Jó pár sorral kevesebb lett mint a minimum terjedelem, az egészből kitűnik, hogy fogalmam sincs a politikáról, és ráadásul radikális szélsőjobbos dolgokat ecsetelek benne; szidom a kormányt mint a bokrot, az impotens államfőt és még olyanabb jelöltjeit, és minden második mondatom arra utal, hogy változás kéne már idehaza. A tábor alatt írtam meg kapkodva, nem is oda figyeltem, minden bekezdés után leálltam játszani egy negyed órát, így hát... olyan lett, amilyen. Nem volt más, el kellett küldenem, hátha valamit majd csak kapok érte, csak ne mondják rám is, hogy passzív voltam.
Erre most kapok neptunüzenetet, hogy már másnap megajánlották belőle az ötöst, és be is írták.
És most nem tudom eldönteni, hogy ez mázli, vagy a tudtom nélkül ilyen jó dolgozatokat írok.

Más: Hajtogassatok ti is Millenium Falcont.

1KLT - bulizárszó

Mivel ugye én voltam a házigizda úgy illik, hogy elmondjam, milyen volt a buli, és nekem hogyan tetszett.
Nos hát először is, mindenki eljött, aki igazán számít. Itt volt Nevembalint, Bemapó, Sherpa, és Nergál (direkt mindenkinek a nicknevét írom, mert végülis ez egy kocka-tábor, de büszkék vagyunk rá és letagadjuk), egy kicsit túl sok könnyű kaja volt, egy kicsit túl félelmetes volt kinyitni az ártalmatlan pezsgősüveget, Nergál egész pofásan megtanult CSézni, Nevembalint meg irigylésre méltóan lavírozott programok terén a papírlaptopjával, (nem is értem, miért papírlaptop, amikor mindent tudott, amit a többiek), egy kicsit túl csúcs volt nekünk Sherpa gépe és szaktudása, és Bemapó is egy fokkal közveszélyesebb volt a kelleténél, pláne az a gombás mártás, de még szerencse, hogy nem mertem megkóstolni. De hát nem is az volt a lényeg. És a közhiedelemmel ellentétben nem is a Linux. Bemapó gépe hosszú órákra oprendszer nélkül maradt, és végül összesen mindössze két linuxot telepítettünk tizenkét rövid* óra alatt, de azok is a sutba vágódtak, mert egyrészt nem tudtuk jól kezelni a kialakult oprendszert, másrészt a fene akart vele foglalkozni szilveszter este, amikor minden adott volt egy frankó lanos CS-partyhoz. Az est igazi sztárja** érthetetlen okokból mégsem a CS volt, nem is a linux és nem is a Honfoglaló, hanem egy gagyi kis játék, amiben egy acélból készült mamuttal kell vágtatni a sivatagban, és lelőni a tankokat és a repülőket, és amit nem átallok ide kitenni, mert mostantól minden KLT-nek ez a kis programocska lesz a kabalaállata, nem érdekel, hogy licenszelt. Aki még nem tette volna, próbálja ki, állat jó.
Ezen kívül rövidebbek lettünk egy rakás tortillával és chipssel, három doboz gyümölcslével, két üveg pezsgővel, majdnem egy méregdrága monitorral (az a rész azért megizzasztott egy kicsit), és egy USB-s wifi adapterrrel, amibe valaki sajnos belerúgott, az események olyan gyorsan peregtek, hogy az összes szem- és fültanú kihallgatása után sem sikerült rekonstruálnunk a történteket, de az egészet ráfogtuk Bemapóra, mert őrá nagyon jól ráillett a bűnbak szerepe. Szegény kis USB-stick az elején sokkot kaphatott, mert hol villogott, hol nem, aztán nagyjából magához tért, és egész lelkét kiadta szegénykém, mert tudta, hogy a házban egyedül ő képes netet varázsolni Sherpa gépére. Így végülis még működik, de csak akkor, ha derékban nyomást fejtünk ki a mikorcsipjére, és én meg a tábor után a romok takarítása közben azon gondolkoztam, hogy fogom ezt megmagyarázni apáéknak.
Jó volt na, idén is kéne ilyet rendezni, a plakát szövegét már meg is írtam, csak még az alváshoz kéne visszaszoknom, úgyhogy megyek is. És ma reggel, pont a tábor végén a hó is elkezdett eredni, úgyhogy nagyon jó hangulatban telt a mai napom. Kira volt.

* Szerintem tényleg rövid volt. Idén valamikor reggel kéne kezdeni és másnap este befejezni.
** erről a szóról, hogy sztárja, eszembe jut az a magyar szó, amiben a legtöbb mássalhangzó van egymás mellett, a parasztsztrájk