Mindenki mindig csak amiatt rinyál, hogy a világ milyen kegyetlen és neki meg mennyire szar. De vajon belegondoltak-e valaha is abba, hogy a súlytalanság nem úgy működik, hogy valami egyre feljebb megy, aztán hirtelen azzá válik, hanem inkább a légkör viszonylagos hiánya tehet róla, meg egy elég masszív tangenciális irányú sebességkomponens?

Fun fact. A tested alkotó legfontosabb 28 elem atomjainak kb. 89,545%-át a saját Napunk is megtermeli. Ha nem onnan származik, akkor egy hasonló csillagból. 0,455%-hoz viszont egy felrobbanó szuperóriás lökéshulláma kellett valamikor a távoli múltban. Meg idő, hogy azok az atomok ideérjenek és összeállítsák azt a bolygót, amin kifejlődtél. De még menőbb, ha elenyésző mennyiségnyi elemed gamma-kitörésben keletkezett, ami a legnagyobb robbanás ami létezik a világegyetemben, a szomszédos galaxisokét innen is lehet látni.

A tested alkotó atomok 10%-a pedig közvetlenül az ősrobbanás után keletkezett, és egyidős az univerzummal.

A legújabb mindfuck gondolatom, hogy ha egy ember megeszi magát, akkor nem tűnik el, de nem ám. Számításaim szerint egy átlagos, 80 kilós ember teste átalakul megközelítőleg 47,1 liter vizeletté, amelyben literenként 13,76 g, azaz összesen 0,65 kiló szárazanyag ürül ki. Ami még marad az illetőből, az egy kolosszális, 31,35 kilós szarkupac a végén. Illetve ez a mennyiség kisebb is lehet, attól függően, hogy az illető mennyi idő alatt fogyasztja el magát teljesen. Mert amíg ezt teszi, testtömegének egy jelentékeny részét napi 900 ml finggá is átalakítja. A légzéssel eltávozott karbon mennyisége mindehhez képest elenyésző, így azt számításaimban elhanyagoltam.

Napi tudomány rovatunkat látták.

Érdekesség még, hogy ehhez nem kellett közvetlenül kiszagolniuk a világűrbe, valószínűleg azonnal meg is haltak volna. Elméletileg viszont a világűrnek a szkafander és az űrhajó közelében tényleg ilyen szaga lehet, mégpedig azért, mert a nyomás csökkenésével a fémek egyre intenzívebben szublimálnak.