Ja, amúgy nem láttam a filmet, de ezt a mémet nagyon élem. Valahogy ez most nem izgat annyira, lehet hogy azért, mert még hatodikban elspojlereződtem belőle latin órán.
Nagyra becsült munkatársammal, Ferivel megbeszéltük ebéd közben, hogy a fúziós konyha létezése szörnyen ijesztő lehetőségeket vet fel a fissziós konyha létezésével kapcsolatban. Ezentúl a krumplipürébe is sugárvédelmi felszerelésben fogok belevágni.
Már bocs ha valakit offenzíven érint a téma, de Vitézyt lakosságilag meg fogom keresni azzal a közlekedésszervezési ötletemmel, hogy a keresztbe tett lábbal ülő utasokat nemi identitásuktól függetlenül kizárólag saját, közös szerelvényekbe és kocsikba ültessék le, és ne engedjék őket a normális emberek közé. Meglátjuk, mennyi idő alatt szoknának át valami kulturált ülőhelyzetre, ha a reggeli csúcsban nem férnek el egymástól a balfasz szokásaik miatt. Tavaly szemtanúja voltam egy konkrét atrocitásnak, amikor a zsúfolt villamoson próbáltak többen is egy ajtó mellett ülő bácsit arra, hogy legyen tekintettel az utastársaira és tegye le az egyik lábát a másik mellé, de ő erre juszt nem volt hajlandó, és idegből ordította, hogy ő bizony úgy ül, ahogy akar. Az élet végül pár perc múlva megoldotta a helyzetet, mert ahogy az előre látható volt, a legközelebbi csomópontban a lába beleakadt a leszálló tömegbe, és konkrétan lesodródott a helyéről. Kielégítő látvány volt. Idióta faszkalap.
A fentiek ugyanúgy vonatkoznak a hátizsákkal a hátukon utazó utasokra is.
0 komment:
Megjegyzés küldése