2017. július 1., szombat

Nekem úgy indokolatlanul, de nagyon rövid úton fel tudja baszni az agyam, amikor valaki személyes adatokat rak ki a netre, mert olyankor óhatatlanul eszembe jut, hogy csak egy nagyon kicsivel több vakmerőséggel és rosszindulattal, és nulla befektetett energiával mennyi kárt tudnék okozni az illetőnek. Elhiszem, hogy örül az új személyijének, vagy hogy amikor lefotózza és feltölti a talált bankkártyát, akkor némelyik fingagyúnak eszébe sem jut, hogy azt úgy talán nem kéne, és a jogosítványt is meg lehet érteni, azt sem észre adják, és ha az ember kimerészkedik, akkor tényleg tele vannak az utak faszkalapokkal. Számomra az is elfogadhatatlan, de oké, hozzá lehet idomulni.
De ehhez képtelen vagyok.
Amikor valaki a diplomáját rakja fel az internetre, rajta személyes adatokkal, aláírásokkal, pecsétekkel, ügyiratszámmal, sorozatszámmal és egyéb azonosítókkal, na azt nem tudom felérni ésszel.
Megkapja, pózol vele, aztán közkinccsé teszi a neten a diplomát.
Eddig aszittem azt akkor szokták adni, ha valakinek van esze.