Amikor tegnap a dokinéni feldugta a seggébe a hőmérőt (mármint a nyúléba), szerencsétlen Kifli egyből levágta hogy itt éppen valami furcsán rendellenes szituáció történik, és elkezdett segélykérő pillantásokkal tekintgetni felénk, de egyébként ügyes volt és nem rendezett kellemetlen jelenetet ott mindenki előtt, egy rándulással tudomásul vette a szurit, és fél perccel utána meg már az itatótálja dobálgatásával és a szénarágcsálással volt elfoglalva. Én viszont annál nehezebben tettem túl magam azon, hogy apucinak lettem szólítva, miközben én csak az állat gazdája vagyok, nem az apja, mert az Radar.