2016. január 22., péntek

Woah, ezt elmondod bazmeg bárkinek, le fog borulni a magyarságod előtt. Szó bennszakad, lehelet megszegik, elkezdi csókolgatni a lábad. Ja, ha 6-3, akkor a szlovákok már nem vernek meg, hanem főnökké tesznek.
Igaz, hogy már valószínűleg senki nem él azok közül, akiknek abban a győzelemben bármi szerepük volt, de ez olyan, mint a honfoglalás; bármikor, bármilyen témában adunak tudod levcsapni az asztalra, és onnantól mindenkinek kuss. Hátrafelé nyilaztunk és rettegett tőlünk egész Európa. Jó, azért nem az egész kontinens, és jó, azért nem konkrétan én voltam, aki hátrafelé nyilazott, mert lovat is csak a nemzeti vágtán szoktam látni a köztévén, de ez közös siker, ez a nemzetünk sikere, még akkor is, ha lófasz közöm sincs az egészhez, és még akkor is, ha ezer évvel és ezer elbaszott korszakkal ezelőtt volt is.
Attól félek, hogy túl sokat elárul a mi drága miniszterelnökünkről a külföldiek előtt az, hogy nemzetünk legnagyobb dicsőségének egy hatvan évvel ezelőtti nóném focimeccs megnyerését tartja. Előttünk nem gáz, mert már ismerjük a fétiseit, és szerintünk is kínos.

Szlovénia különösen büszke lehet a magyar parlamentre és Puskás Öcsire, bazmeg. Bármulatos, hogy ez a tapló fasz csak ennyit tud a saját nemzetéről. Megyek vissza cikket bírálni, hogy legyen még létjogosultsága ennek a kurva országnak.