Tegyük tisztába a dolgokat.

Az elektromágneses spektrum, ahogy a neve is mondja, egy folytonos spektrum, aminek bár van eleje, de vége az nincs, így nem is lehet százalékra bontani. De ha mindenképpen akarjuk, akkor a legkisebb értéke legyen a Planck-állandó (4,1*10E-15 eV), a maximum értéke meg legyen 100 eV, ami már az ionizáló sugárzások energiájának a nagyságrendje, így tegyük föl hogy azt már senki nem akarja közelről nézegetni, akinek kedves az élete. És így könnyebb százalékot számolni. A látható UV fény 400 nm körüli (3 eV), a még látható közeli infravörös pedig mondjuk 800 nm (1.5 eV). Ha tehát ezt a százas skálát nézzük, akkor az elektromágneses sugárzásnak nagyjából a másfél százalékát látjuk, ami akárhogy is számolom, legalább egy féllel több, mint az 1%.

Az akusztikus spektrummal más a helyzet, mert ott viszont tényleg nem létezik a fizikai rezgésnek alsó és felső határa, így teljesen értelmetlen százalékokat számolgatni egy gyakorlatilag végtelen terjedelmű skálán. Egyébként meg az akusztikus spektrum fogalma nem is létezik.

Az a 220 legyen inkább 230, csak úgy szólok.

A DNS-sel nem tudok vitatkozni mert nem értek a biológiához, és a kilenceseket sincs kedvem számolgatni, de azt biztosan tudom, hogy a testem nem minden atomja keletkezett csillagok belsejében, mert az összes vasnál nehezebb elemem szupernóvában. Például. De a legtöbb bennem bizonyára hidrogénből van, az pedig az univerzummal egyidős, nem a csillagokkal, úgyhogy ez az állítás úgy baromság, ahogy van.

A kromoszómaszámom nem tudom miért lenne bármiben is releváns, egyes egysejtűeknek lehet harmincezer is, a galamboknak nyolcvan van, a szúnyognak meg hat. Nyilvánvaló, hogy ezen élőlények mindegyike értelmesebb a szöveg szerzőjénél, így hosszú távú következtetést ebből nem lehet ebből levonni.

A legnagyobb baromságot pedig a szegény szivárvány kapta, ami a közhiedelemmel és a klasszikus értelmi fogyatékos stílusú érvrendszerrel ellentétben nem attól létezik hogy látom, hanem attól, hogy a fény megtörik, de attól még a kutyák számára is ugyanúgy ott van, ahogy a mi számunkra is. A különbség csak az, hogy ők semmit nem látnak belőle, de mi se sokkal többet.

Végkövetkeztetésként tehát elmondható, hogy abszolút, objektív módon mérhető igazságok pediglen léteznek, úgy hívják őket, hogy tények. Nem tudom, hogy ennek mi köze a címben említett ítélkezéshez, de ilyen igazságok alapján bárkit el lehet ítélni, és a véleményemet egyébként nemnagyon fogja megváltoztatni az, hogy előtte elolvasok egy fél oldalnyi összecsapott, alaptalan spirituális faszságot. Inkább csak megerősíti.