Ilyet egyébként én is vezetek magamról már évek óta, csak nem elérhető online, mert eddig csak egyszer publikáltam vagy hat évvel ezelőtt az éppen akkor aktuális verziót, csak azóta az már privát lett. Mindig hozzáírok évente egy-egy mondatot, ha történik valami meghatározóbb esemény, de igyekszem az egészet szigorúan a gimnáziumi irodalomtankönyvek életrajzi összefoglalóinak stílusában tartani, mert ezzel igyekszem felhívni a figyelmet az ilyetén életrajzok meglehetős szürrealitására.

J. Koppány L. (1989- ) Miskolcon született középosztálybeli családból, apja J. D. hivatalnok, éles realitása már kisgyerekként nagy hatást gyakorolt a legnagyobb fiúra, a fiatal Juhászra. Ez idő tájt kezdett komolyan érdeklődni a műszaki tudományok és a fizika iránt, mivel apja elismert motorversenyző volt fiatal korában. Anyja, S. E. rajzművész volt, talán az ő művészi tehetségét örökölve került zeneiskolába már rögtön első osztályos korában. Különösen közel került a zenéhez, kortársai leírása alapján kiválóan értett az ütőhangszerekhez, és egyesek szerint zongorázni is tudott. Tehetsége révén már fiatalon bekerült a zeneiskola szimfonikus zenekarába, majd éppen emiatt sokat járt külföldre is. Amatőr rockzenekart alapított két évfolyamtársával, melyben a dobos posztját töltötte be. Később, az egyetemi évek alatt gitározni is megtanult, alkalmi zenészként gyakran állt színpadon.

Miskolcon a város legszínvonalasabb gimnáziumába járt (2000-2008), majd miután itt kiváló eredménnyel leérettségizett, anyagmérnök-hallgatónak vették fel a helyi egyetemre. Egyetemi évei alatt elsajátította a kohászat és a nanotechnológia tudományát, utóbbit különösen kedvelte, szabadidejét is frissen szerzett tudománya művelésével töltötte. Már másodévesen - szimbolikusan kevés munkabérért - állást vállalt egy közeli kutatóintézetnél, és az ott végzett tevékenységét összefoglaló pályamunkákkal egy éven belül számos helyi és országos díjakat szerzett. Az intézetnél töltött időszak egyébként meglehetősen termékeny volt számára, számos tudományos publikációja jelent meg ez idő tájt, többek között két impakt-faktoros, első szerzős szakfolyóiratcikk is. Különböző konferenciákon vett részt, díjakat hozott el, és nemzetközi szabadalmakban is részt vállalt. Tudományos vezetőjének, Prof. Dr. K. Györgynek pályafutása alatt az első olyan hallgatója, akinek BSc-s korában hatástényezővel rendelkező folyóiratcikke jelenik meg [ide valami hivatkozás jönne]. 

Ez idő tájt ismerkedett meg későbbi feleségével is, T. K.-val, mintegy hat évvel fiatalabb iskolatársával. Kapcsolatuk már a kezdetektől fogva rendkívül harmonikus volt, későbbi visszaemlékezései szerint kétségtelenül ekkor kezdődött élete legboldogabb időszaka. Rendkívüli módon, szinte rajongásig szerette K.-t, inspiráló személynek tartotta őt, és másfél éven belül meg is kérte a kezét. Ám az esküvővel még várniuk kellett. 

2012-ben jó minősítéssel BSc-szintű oklevelet szerzett az egyetemen, majd MSc szintű tanulmányait ugyanitt folytatta. Tanulmányai mellett távoktatásban képezte magát asztrobiológiából, valamint hivatalos csapattagként az első magyar holdjáró, a Puli I3-as rover kifejlesztésében is aktívan részt vett. A csapat ranglétráján gyorsan lépdelt felfelé, fél éven belül teljes jogú csapattaggá vált, és ugyanakkor a csapat gépészmérnöki részlegének élére nevezték ki, melyet a holdmisszió sikeréig betöltött. Itt végzett munkájában teljesedett ki a csillagászathoz való vonzódása, mely hobbi szinten gyerekkora óta kísérte. Főként anyagvizsgálati, műszaki tervezési, csapatszervezési tevékenységet végzett, de irányító személyzetként a roverrel kapcsolatos promóciós eseményekben és hold-analóg tesztelési kísérletekben operatív személyzetként is gyakran részt vállalt. Ezzel egy időben előadásokat is tartott a városi csillagvizsgáló szakkörében, melynek gyerekkora óta tagja. 

MSc-hallgatóként újabb lökést ad tudományos munkájában, hogy elnyeri a Nemzeti Kiválóság pályázatot. Ez a pályázat határozza meg a későbbiekben, hogy egyre inkább eltávolodik előző kutatási témájától, a fém mátrixú karbonszálas kompozitoktól, és az orvosbiológiailag nagyobb jelentőségű területet, a szuperparamágneses nanorészecskéket kezdi kutatni. 

2014 nyarán kiváló minősítéssel kohómérnöki diplomát szerez, diplomadolgozatát ferrofluidok stabilitásáról írja. Pár hónappal később PhD hallgatóként felveszik a Szegedi Tudományegyetem Környezettudományi Doktori Iskolájába, ezért még azon a nyáron Szegedre költözik menyasszonyával. Itt új irányba fordul a tudományos munkássága, és bár rövid ideig háromdimenziós grafén struktúrák előállítási lehetőségeit vizsgálja, később nemesfém nanoötvözetek szerepét és viselkedését kezdi kutatni katalitikus reakciókban. Bár a szegedi tudományos közösségbe a beilleszkedését eleinte pénzügyi nehézségek nehezítik, az Alkalmazott Kémia Tanszéken végzett munkája és tudományos vezetőinek teljes körű támogatása és segítsége egyértelműen ugródeszkát jelent a tudományos karrierjében, emellett sikerrel sajátítja el a fontosabb analitikai műszerek üzemeltetésének rejtelmeit, rövid időn belül számos analitikai berendezés helyi szakértőjévé válik.