Tegnap életem egyik legkellemetlenebb beszélgetése (veszekedése) zajlott le köztünk és az albérlet tulajdonosa között.

A probléma lényege annyi, hogy az ő szempontja szerint mindig késve fizettünk mindent, és a kauciónkat a késedelmi díjak befizetésére élte fel, ezért nem adja nekünk vissza, és nem is engedi meg hogy lelakjuk.

A mi szempontunk szerint banki papírokkal bizonyíthatóan mindent időben fizettünk, de ha esetleg valami késedelemről mégis szó lett volna, akkor azt az ő részéről illett volna időben jelezni*, illett volna felbontani a szerződést probléma esetén, vagy egyáltalán illett volna valami okirattal bizonyítani, hogy a kauciónkból kell fizetni a késedelmi díjakat.

Értem én, hogy valamiből e hónapban is be kell fizetni a rezsit meg mindent, és azt nehéz úgy, ha egyik pillanatról a másikra elapadnak a források. De pont erre való a kaució, mert ideális esetben az az első hónap óta be van téve a fiókba, és ilyenkor azt kell elővenni, és abból fizetni azt amit kell. Az meg ne a mi problémánk legyen már, ha a kauciónk nem a fiókban pihen, hanem el van verve.

Viszont minket is meg lehetne érteni, hogy nincs kedvünk duplán fizetni a saját kauciónkat. Mert akkor az első az mire volt? Ajándék a tulajdonosnak, vagy mi?

Szóval tegnap odáig fajult a dolog, hogy ordibálás és kiabálás volt, és hogy akkor zár lesz cseréltetve, meg hogy akkor ügyvéd is be lesz vonva a dologba, meg pereskedés lesz meg minden, de a legvégső személyes jellegű tárgyalás el lett napolva jövő péntekre, hátha addigra valamelyest mindenki lenyugszik (nem), de legalább a szülők is itt lesznek akkor, hogy megvédjenek minket.

Én meg igazából már fosok erre az egészre, mert van nekem igazából jobb dolgom is, mint egy tízezres rezsin veszekedni hetekig. 

* kvázi mondjuk szólni, legalább szóban. 12 hónap alatt egyszer sem volt abból probléma, hogy a rezsit utólag fizetjük. Sőt, tudomásom szerint azt csak úgy lehet, és úgy kell.