Tegnap csak annyi időre mentem emberek közé, amíg a Marx téren vártam negyed órát hogy felszállhassak a buszomra, de egyből jött is két srác, akik elkezdték egymásnak magyarázni, hogy a múlt héten csak négyszer volt idejük bebaszni mert töri tézé volt (középiskolás kis tacskók voltak mindketten), de csütörtökön is valaki 18 éves lett, amire már szerdán alapozni kezdtek, de aztán részegen egymásnak estek, és valami csajt el is löktek akinek felrepedt a feje, meg hogy ez most a nagy szakítások időszaka mindenkinél, az egyikőjük a hónapban már harmadszor cserél csajt maga mellett, és ekkor nem tudom hogyan folytatódott tovább a sztori, mert beindult a közeli benzinkút autómosója, én pedig egy pillanatra becsuktam a szemem, és áldottam az eget, hogy valaki most akar autót mosni, ugyanakkor gondolkoztam, hogy miért olyan szerencsétlen az emberi biológia, hogy nem vagyunk képesek kikapcsolni a hallásunkat. A szegedi környezet egyértelműen jót tesz a mentálhigiénémnek, már jó fél éve nem problémáztam azon, hogy ilyen véglényekkel vagyok folyton körülvéve. Nem is emlékszem, hogy éltem én ezt régebben túl.

Ja, a nagy szakítások időszakáról jutott eszembe, hogy tegnap volt asszonypajtással a négyéves évfordulónk. Az egyik.