Sieglindétől abszolút függetlenül én is az oltásellenesekről akartam blogolni, mivel újabban már annyira felkapott dolog lett az, hogy a mai nap folyamán még az én üzenőfalamra is beszivárgott egy-két oltásellenes hang (pedig ott aztán van szűrés). Ennek (a terjedésnek) az egyedüli oka nem a mozgalom eszméje, hanem a hülye emberek túl nagy számossága, hülye emberek pedig eddig is voltak, és lesznek is.

Igazából én nem tudok nagyon mérges lenni rájuk. Persze megpróbálom a saját módszerükkel visszabombázni őket (tonnányi cikk posztolása, lehetőleg a tudományosság némi magjával), de őszintén szólva úgy vagyok ezzel a dologgal, hogy ők elvileg felnőtt emberek, elvileg egy felnőtt felelősségérzetével rendelkeznek, el tudják dönteni, hogy mit akarnak csinálni, ha meg nem, akkor vegyenek fel pelenkát, és vonuljanak valami gondozó intézménybe. Ha valami megmagyarázhatatlan ok folytán felnőtt létükre mégsem gondolkoznak felelősen a saját- és esetleg a gyermekeik életéről, akkor onnantól két eset lehetséges: vagy idővel kifejlesztenek majd maguknak felelősségérzetet, amikor a gyerek már harmadik hete szenved valami rég elfeledett betegségben, vagy ha nem fejlesztenek ki, akkor ez az egész dolog valami önkorlátozó reprodukciógátló mechanizmussal működik, és az oltásellenes gondolatokért felelős gének az utód hiánya miatt nem terjednek tovább, és a természet Darwin-díjat adományoz nekik. Nem tudom hogy ez mennyire hangzik radikálisan, engem mindenesetre nem izgat ennyire mások magánélete, mindenki érezzen már felelősséget legalább a saját tetteiért. Már azt is gáznak érzem, hogy ezt nekem kell mondogatnom nekik.