Utolsó napom a miskolci laborban. Tegnap anyával sütöttünk sütit, fanta szeletet és rumos holdat, hogy legyen választék. A búcsúajándékom ezen (és a lehetőségen, hogy mindenki láthatott még engem és meg is érinthették a kezem, de csak ha megengedtem) kívül az a két liter tömény eper aroma volt Peti számára, amiből a régebbi titkos projektemhez csak pár millilitert használtam fel, de neki viszont jól fog jönni a horgászathoz, és nagyon hálás volt érte. Mindenki meg van hatódva. Csabitól megkaptam illegálisan a köpenyemet, ami hivatalosan a laboré, gyakorlatilag meg az enyém, mert rajtam kívül senki nem veheti fel, és egyébként is hozzám van nőve, az idő és a benne elvégzett veszélyesebbnél veszélyesebb kísérletek nem múltak el nyomtalanul; tele van nanorozsda- és nanogyémánt foltokkal, ami jellegzetes mintázatot ad neki. Ez a köpeny számomra státuszszimbólum, és az életem része is egyben, természetes hát, hogy magammal viszem minden más laborba is. Emlékszem még az első napra, amikor öt évvel ezelőtt betettem ide lábam, minden annyira modern volt és hájtek, és minden annyira ismeretlen. Most meg már gyakorlatilag ez a második otthonom, minden sarkot ismerek, és minden vegyszernek/eszköznek tudom a helyét akkor is, ha el van előlem dugva a zuhanykabinba.

Itt hagyok még a többieknek egy fél üveg nutellát is. Éppen az utolsó vacsorámat ebédemet töltöm (sajtos popcorn, hogy hű legyek önmagamhoz*) amikor bejön a nagyfőnök, hoz néhány látogatót, szemüveges öltönyös urak, bemutat engem és élteti a tudományos pályafutásom, közben az egyik a szeme sarkából lecsekkolja, hogy popcornzabálás közben éppen egy cicás gifet néztem 9gagen, amin egy cica mindenre azt mondja hogy FUCK THIS SHIT, aztán mindketten gratulálnak nekem és további sikereket kívánnak délen, majd kimennek, és a főnök mutatja nekik a labor többi részét.

Ah, élet.

Odakint el van kezdődve az efott, és ugyanazt a 3-4 egynyári szart adják loopolva a hangszórókból, egy pláza hangszórójából nagyobb változatosság szól egyébként, és az ingyen hallgatható az év minden napján.

Aztán most délután mennem kell, Bariék dokumentumfilmet forgatnak a kapunyitási pánikról, és én vagyok az ellenpélda interjúalany.

* ugyebár évekig ezen éltem, amikor a laborban kellett éjszakáznom