Tegnap asszonypajtással úgy döntöttünk, kipróbáljuk a mentos + diétás kóla kísérletet. Amit igazából már rajtunk kívül sokan próbáltak, volt akinek sikerült és volt akinek nem, de a kísérlet lényeges pontjaival csak kevesen vannak tisztában:
 

- Szénsavas kóla kell, nem olyan, ami levegőn állt három napig.
Ugye csak akkor kezd bubizódni a kóla, ha először nyitod ki a palackot. Ez azért van, mert szénsav van a kólában, ami a légköri nyomáson és szobahőmérsékleten nem stabil, hanem egyből elkezd szén-dioxiddá és vízzé bomlani. A palackban, amikor még le van zárva, nem légköri nyomás van, hanem nagyobb, ez tartja stabil állapotban a szénsavat. Amikor azonban kinyitod a palackot, elszökik a túlnyomás, instabillá válik a szénsav, amiből a szén-dioxid egyből felszabadul, és a legközelebbi csíraképző helyen kiválik. Csíraképző hely pedig a palack fala, vagy bármilyen fázishatár, amivel a kóla érintkezik.
Namármost, a reakció alapja, hogy szén-dioxid felszabadulással jár, ez a gázhajtás adja a gejzír fellövő erejét, enélkül egészen nyilvánvalóan nem működik a dolog. Tehát minél frissebb a kóla, annál jobb, illetve minél nagyobb a szénsav-tartalma (ha rá van írva a palackra), annál jobb.
 

- Sima mentolos Mentos kell, nem gyümölcs ízű, meg nem másmilyen szar. Azért kell sima, mert a Mentos tulajdonképpen csíraképző helyként szerepel a kísérletben, azaz amikor bele kerül a kólába, akkor a Mentos felszínén fognak kialakulni a buborékok. Azért fontos, hogy sima mentolos ízű legyen, mert itt nagyon nagy szerepe van a fajlagos felületnek és a felületi energiának. Ugye pusztán attól, hogy a két fázis között határ van (a kóla és a mentos között), energiatöbblet létezik a fázishatáron, ez pedig éppen elegendő ahhoz, hogy a szénsav bomlási reakciója végbemenjen. A szén-dioxid buborékok tehát a mentos felületén kezdenek el kiválni és növekedni, ez a folyamat pedig annál nagyobb mértékű, minél nagyobb felülete van a mentosnak, mivel ez a felület katalizálja a végbemenő reakciókat. Fontos viszont észrevenni az, hogy a gyümölcsös mentos felülete le van kezelve valami lakk-szerű anyaggal, sokkal simább a felülete így, és sokkal kisebb is fajlagosan, mint a sima mentolos kezeletelen felületének, ami enyhén érdes, ezáltal sokkal jobb csíraképző helyként is funkcionál, és a buborékok is jobban meg tudnak ott tapadni.
 

- Az is fontos, hogy diétás kóla kell, amiben az édesítőszer aszpartám. A sima kólába ugye mindenki számára nyilvánvalóan cukrot tesznek, ami nem egy rossz dolog, mivel ez segít rajta, hogy ne legyen ihatatlanul ergya az íze. A diétás kólában az édesítőszer aszpartám, aminek az a tulajdonsága, hogy felületaktív anyagként viselkedik a kóla vizes közegében szemben, és anélkül hogy most belemennék ennek is a mélyebb tudományos magyarázatába, azt kell tudni, hogy ugyanúgy segíti a habképződést, mint mondjuk a vízbe öntött mosószer. Minél kevesebb aszpartámot tartalmaz tehát a kóla, annál kevésbé számíthatunk látványos kólakilövellő jelenségre.

- Ezen kívül vannak még egyéb reakciók is, amiket most nem részletezek, mert kóla- és mentosfüggetlenek. Nátrium-benzoátot szinte minden kóla tartalmaz, ahogy minden mentos is gumiarábikumot és zselatint.

További hiedelem még, hogy kísérlet után fogyasztásra alkalmatlan a cucc. Ezt el kell oszlatnom: a kísérlet végeredményben azzal jár, hogy eltávozik a szénsav a kólából, és mivel a mentost a foszforsav oldja, minél több ideig áll, annál mentolosabb íze lesz, de ezen kívül teljesen iható marad. Már ha marad valami a palackban.

Akinek pedig ennyi információ nem robbantotta volna fel az agyát, annak elárulom, hogy valójában a mentol is alkohol.